Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951)

-érsek testvérének adja adományul. A szöveg élén jobb felől ; Commissio propria domine regine. Hártyán, a szöveg alatt pecsét töredékével. Dl. 7685. 1997 Ápr. 24. Verőce. Ua. István nádorhoz és Kanizsai Miklós tárnokmester, zalai ispánhoz. Védjék meg Segvári János birtokaiban özvegyét és leányait. Fejér X/l. 662., hiányosan. (Dl. 49.754. Rumy cs. lt.) 1998 Ápr. 24. Torda. László erdélyi vajda a Darlaciakat esküjök alapján felmenti a kereset alól, mintha egy jobbágy lovát és gabonáját elvették volna. Z.-W. III. 26. (Erdélyi Múzeum lt.) — Tört. Tár 1889. 733., reg. 1999 Ápr. 25. Kolozsvár. Zs. megtiltja a vámszedőknek, hogy a nagyszebenieket jogtalan vámfizetésre kényszerítsék s még az ő és a királyné részére vitt ajándékokat is megvámolják. Fejér X/8.324., kiv. — Z.-W. III. 27. (Nagyszeben (Sibiu) lt.) 2000 Ápr. 25. Torda. László erdélyi vajda előtt Szamosfalvai László és a Vásárhelyiek birtokperük elintézését fogott bírákra bízzák. Tört. Tár 1907. 90., reg. — Doc. Val. 404., reg. és 410. (A 2126. sz. okl.-ből.) 2001 Ápr. 25. A csanádi káptalan Bebek Imre országbíró parancsára Kórógyi István bánt beiktatja három (temesmegyei) birtokba. Ortvay : Temes 200. (Dl. 7687.) 2002 Ápr. 27. Róma. IX. Bonifác pápa megengedi, hogy Ferenc pap a kapornaki bencés monostorba lépjen s őt annak apátjává nevezi ki. Mon. Vat. 1/3. 149. — Mon. Rom. Vespr. II. 276. 2003 Ápr. 28. Zs. szabályozza az erdélyi jobbágyok szabad költözését. — Sigismundus dei gratia rex Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. marchioque Brandenburgensis etc. fidelibus suis magnifico viro domino Ladislao wayuode Transsiluano et eo absente vicewayuode eiusdem salutem et gratiam. Vestram fidelitatem scimus non latere, quod nobis ad has partes nostras Transsiluanas pro reformandis deformatis aliisque nonnullis fidelium regnicolarum nostrorum necessitatibus hicidem incumbentibus audiendis, rectificandis, discutiendis et remeliorandis personaliter applicantibus et pervenientibus nonnulli viri ecclesiastici ceterique dictarum partium fidèles nostri incole nostrum adientes conspectum nostre proposuerunt et querulose detexerunt maiestati, quod plerique forent ex eisdem, qui iobagiones eorum habita licentia iustoque terragio et aliis eorum debitis persolutis ad alterius possessiones commorandi causa accedere volentes calumpniis eisdem contra deum et eius iustitiam vario modo impositis libère non permitterent abire eosdem, uti iugo servitutis subiectos apud ipsos vi reservando, per quod eorum possessiones desolationis non modicum paterentur detrimentum, deprecantes exinde per nostram maiestatem condignum remedium ipsis elargiri. Nos igitur, cui officio regiminis incumbente super hys interest invigilare, attendentes et in acie nostre mentis pie revolventes, ut quia a primevo rerum exordio omnes homines prima parens equaliter produxisse perhibetur, pro eo pium et humánum est, hos homines, quos non natura, sed humana potentia iugo irrationabiliter substituere conaretur* servitutis, regia dignitas perpétue restituât libertati, horum ex hac consideratione ducti unacum prelatis et baronibus nostris ac eisdem fidelibus prefatarum Transsiluanarum partium nobilibus sane et mature exinde délibérantes sanximus, decrevimus, statuimus et statútum fecimus, ut amodo in antea temporibus semper in perpetuis universi nostri iobagiones, qui maluerint, in ecclesiarum et nobilium possessiones et e converso similiter cuncti eorundem ecclesiarum et nobilium predictorum iobagiones in nostras régales possessiones, qui dum quando et quoties habita licentia iustoque terragio et aliis debitis ipsorum solitis persolutis causa commorandi accedere voluerint, liberam habeant accedendi, veniendi et cum eorum rébus ac bonis eorum universis se transferendi facultatem harum nostrarum testimonio litterarum. Si vero aliqui fièrent