Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Hivataltörténeti rész - I. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv alapítása és fejlődése 1868-ig - I. d. A levéltári anyag gyarapodása, különös tekintettel a magyar anyagokra
igazgatósága az 1810-es években (1808-1813) tartós következmények nélkül maradt. Az 1830-as évektől azonban látványosan megélénkült a levéltárosok történetírói működése. Közülük mindenekelőtt az aligazgatóként, első levéltárosként lényegében sokáig a levéltárat vezető, rendkívül termékeny ágostonos kanonok Joseph Chmel (1798-1858) irodalmi tevékenysége érdemel figyelmet, aki számos publikációt tett közzé, elsősorban későközépkori témákból, a már említett Friedrich Fimhaber, Josef Fiedler vagy a magyar Gévay Antal neve mellett.35 Szabad kutatásról persze még nem lehetett beszélni. Ennek gátat szabott az az egészen 1918-ig érvényben lévő gyakorlat, hogy mielőtt a kutató megkapta az iratokat, az államra, illetve az uralkodó család érdekeire nézve hátrányos iratokat ki kellett emelni. Ez a gyakorlat egyrészt rengeteg időt vett el a rendezési munkáktól, másrészt számos állagban, így az Ungarische Aktenben is olyan iratzárványok kialakulásához vezetett, amelyek mind a mai napig megnehezítik az időrendbe állított állagok és fondok használatát. Ugyanakkor komoly időbeli korlátozások álltak fent, csak 1841-ben engedélyezték 1740-ig a kutatást, és további negyven évet kellett várni arra, hogy 1815 legyen a kutatási korhatár. Némi könnyebbséget tartalmazott a Külügyminisztérium által 1863-ban kiadott szabályozás, amely ugyanakkor megerősítette a korábbi gyakorlatot, miszerint a kutatási engedélyt nem a levéltár, hanem felettes szerve adja ki. Ugyanezen szabályozás szerint minden publikáció előtt külön közlési engedélyt kellett beszerezni. A császári ház magánügyeire, illetve az államra nézve kényes iratokat nem volt szabad kutatók elé bocsátani. Haladásként könyvelhető el, hogy a szabályzat különbséget tett a tudományos kutatók és a magáncélból kutatók között, előbbiek számára ingyenessé téve a kutatást, illetve illeték nélkül lehetőségük volt maguk számára másolatot készíteni. Ha viszont a levéltártól, illetve valamely ott dolgozó másolótól kérték ugyanezt, akkor fizetniük kellett.36 Ez a szabályozás maradt érvényben egészen 1868-ig, Alfred von Ameth igazgatói hivatalba lépéséig, akinek harmincéves működése teljes mértékben átalakította és újraszabta a levéltár működését és az ott őrzött iratok kutathatóságát. l.d. A levéltári anyag gyarapodása, különös tekintettel a magyar anyagokra Rosenthal eredetileg eltervezett rendezési szempontjai nem valósultak meg, halála után 1780—1784 között az okleveleket, területi szempontokat előnybe részesítve, három nagy csoportra osztották, a csoportokon belül pedig időrendet alakítottak ki: 1. Ungarisches Haus- und Kronarchiv, 2. Böhmisches Haus- und Kronarchiv, 3. Hausarchiv der Erzherzoge von Österreich. Az egyes oklevélcsoportokhoz repertóriumok készültek. A magyar 35 Lhotsky, Alphons: Joseph Chmel zum hundersten Todestag. In: Uö: Aufsätze und Vorträge. Bd. 4. Wien 1974, 244-269. - Blaas, Richard: Der Archivar Joseph Chmel. In: MIÖG 71. (1963) 420-440. - Gesamtinventar I. 24-27. 36 Meysenbug külügyi államtitkárhelyettes leirata Erb levéltárigazgatóhoz 1863. április 7. Bécs (ÖStA HHStA Kurrentakten 1863: 58., illetve Min.d.Ä. Adm.Reg. F 14 Kt. 4. „Feststellung von bestimmten Normen bezüglich der Benützung des k.k. HHStA durch das Publikum.” 19
