Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Hivataltörténeti rész - II. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv a dualizmus korában (1868-1918) - II. e. Magyar kutatók, a magyar vonatkozású anyagok kutatása a dualizmus korában (1868-1918)
László fellépésére azonban megváltozott az elutasító akarat.274 De egy harmadik név is felbukkan az iraton, amely az emlékiratban nem szerepelt, Alfred von Ameth, a HHStA igazgatójának a neve, aki késznek mutatkozott a kiválogatott akták használatának felügyeletére. Mindez aláhúzza a kitűnő osztrák tudós és Marczali közötti jó kapcsolat meglétét. Időközben a nyilvánosság lassan elérte a Kabineti Levéltárat, az 1870-es évek végétől egyre nagyobb igény jelentkezett az ott őrzött levéltári anyag kutatására. Marczalival egy időben a 18. századi oktatásügy megírására megbízást kapó Molnár Aladár (1839-1881) országgyűlési képviselő, akadémikus már 1879-ben engedélyt kapott a Kabinettsarchiv használatára, sőt a gyorsabb haladás kedvéért unokaöccsét is magával vihette másolni. Arra, hogy Molnár élt-e a kapott kutatási engedéllyel, nem találtam egyértelmű anyagot. 1881-ben Gustav Trenck professzor az 1781. évi tolerancia rendelet kutatására kért és kapott engedélyt. Ezeknek a fejleményeknek is betudható, hogy Marczali másodszorra megkapta a kívánt engedélyt és hozzákezdhetett a kutatáshoz. Az idők változását mutatja, hogy 1879-ben jelent meg a Staatsrat működését feldolgozó, első, mindmáig haszonnal forgatható hivataltörténeti munka is.275 A növekvő igényt és a csökkenő ellenállást jelzi, hogy a Kabineti Levéltár nyilvántartása szerint 1882-ben nyolc, 1883-ban négy, 1884-ben öt, 1885-ben kilenc esetben került sor a levéltári anyagban kiemelésre.276 A Kabinettsarchivban végzett iratkiemelésekről vezetett nyilvántartás tanúsága szerint Marczali számára az aktákat 1883. április 19-én emelték ki és 1884. január 26-án reponálták.277 E ponton a visszaemlékezés és a levéltári nyilvántartás nem vág egybe. Az ún. „Vormerkbuch” tanúsága szerint tizennégy, illetve tizenhárom témához (vámügy kétszer bukkant fel) került sor akta kiemelésre. Közben 1885. október 17-én uralkodói határozat született a Kabineti Levéltár feloszlatásáról. A történeti anyagokból számos magyar vonatkozású iratot az Országos Levéltárnak adtak át (1885. szeptember 12-i döntés), a Staatsrat levéltárát pedig 1886. január 16-án a HHStA vette át. így amikor Marczali 1886 nyarán újra eljutott Bécsbe, már a HHStA-ban kutathatta az Államtanács levéltárát. Az egy hét során kb. 250 aktát nézett át az 1790-1791. évi országgyűlésre vonatkozólag, tehát sokkal teljesebb kutatást volt módja végezni, mint a II. József-kori anyag esetében. Ez alkalommal a megadott témákhoz nem idegen kezek keresték ki az ügyiratokat, hanem az indexek segítségével maga választhatta ki az ígéretes aktákat. Azzal, hogy a modem levéltárként megszervezett és igazgatott HHStA vette át a Staatsrat anyagát, igen pozitívan változott meg a levéltár kutathatósága. 274 Kállay Bénire lásd Ress Imre: Magyarok a közös pénzügyminisztériumban. In: Császár és király. Történelmi utazás, Ausztria és Magyarország 1526-1918. Osztrák Nemzeti Könyvtár. Prunksaal. 2001. március 9- május 1. Katalógus. Szerk. Fazekas István és Ujváry Gábor. Bp. 2001, 89-92. - Szőgyény-Marich Lászlóra: Somogyi Éva: Vezető magyar tisztviselők a Ballhausplatzon. In: Aetas 2001, 3-4. sz. 115-139. 275 Hock, Karl - Bidermann, Hermann Ignaz: Der österreichische Staatsrat 1760-1848. Wien 1879. 276 ÖStA HHStA Kabinettsarchivs-Direktion No. 4. „Vormerk für die aus dem k.k. Kabinets Archive erfolgten Actenstücke” (vom Jahre 1869 bis) 1898 [az évszám későbbi kiegészítés], 277 Uo. 64
