Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Hivataltörténeti rész - II. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv a dualizmus korában (1868-1918) - II. e. Magyar kutatók, a magyar vonatkozású anyagok kutatása a dualizmus korában (1868-1918)
Il.e. Magyar kutatók, a magyar vonatkozású anyagok kutatása a dualizmus korában (1868-1918) Alfred Ameth igazgatósága megnyitotta a HHStA kapuit a kutatók előtt, az 1867-ben megkötött kiegyezés nyomán konszolidálódott a magyar-osztrák viszony, a levéltár mint a Külügyminisztériumnak alávetett intézmény közös intézménnyé lett. Időközben a magyar történettudomány terén is jelentős változások következtek be. Az 1850-es években több forrásfeltáró sorozatot indítottak útnak. Olyan nagy vállalkozások datálódnak erre az időre, mint a Magyar Történelmi Tár kezdetei (1854), a Magyar Történelmi Emlékek első kötetei (1857), a torzóban maradt Magyar Történeti Emlékek (1855), a Török-magyar kori Emlékek (1863). 1867-ben pedig megalakult a Magyar Történelmi Társulat, amelynek folyóirata a Századok hamarosan a magyar történettudomány vezető orgánumává nőtte ki magát.197 A magyar történészek és a bécsi forrásanyag egymásra találása egyelőre még váratott magára, a magyarországi változások csak lassan kezdték hatásukat a császárvárosban éreztetni. Az 1870-es évektől Bécsben megforduló magyar történészeket közelebbről szemügyre véve több, egymástól nem teljes mértékben elválasztható csoportosulás figyelhető meg, akik valamilyen úton-módon jelentősen hozzájárultak a császárvárosban őrzött, magyar vonatkozású forrásanyag feltárásához. Közülük az első helyre a közös levéltárakban dolgozó levéltárosok csoportja kívánkozik, centrumában Károlyi Árpáddal, akiknek érdemeiről fentebb már bőven szó esett. A magyar történészek egy másik csoportját alkották az osztrák történészképző műhelyben, az Institut für österreichische Geschichtsforschungban tanuló magyarok - 1857-1918 között húsz magyarországi születésű személy folytatott tanulmányokat az intézetben, - akiknek szolgálatait növendékként sűrűn vették igénybe a már nevet szerzett pályatársak, később pedig egyesek közülük ismételten visszatértek Bécsbe, mint pl. a kiváló forráskiadványokat készítő Veress Endre. A harmadik együttes azon történészek csoportja, akik az 1898 után megindított, Hofkammerarchivban folyó szétválasztási munkálatokon működtek közre, és akik általában saját kutatásaikra is felhasználták a bécsi tartózkodást, e csoport legismertebb képviselője Takáts Sándor. Számszerüség tekintetében is komoly változások következtek be 1868-1918 között. Az 1870-es évek közepéig általában évente három-öt magyar történész bukkant fel a HHStA-ban. Számuk csupán az évtized végén kezdett emelkedni, hogy az 1880-as évektől tíz fölé kerüljön, a következő évtizedben pedig már húsz körül mozogjon. Ebben az időszakban a történészek egy jelentős csoportja nem is utazott már Bécsbe, aktuális gondjával levélben fordult Károlyi Árpádhoz, aki azután a maga körültekintő módján utánanézett a kért ügynek. Az 1868-1918 közötti ötven évben a HHStA irattárának tanúsága szerint mintegy 230 magyar történész járt személyesen a levéltárban, vagy fordult írásban Károlyihoz. Alig volt a korszak magyar történettudományának olyan képviselője, aki valamilyen módon nem lépett kapcsolatba az intézménnyel. Arra nincs 197 Gunst Péter: A magyar történetírás története. Debrecen 2000, 188-196. 50
