Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)

Hivataltörténeti rész - II. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv a dualizmus korában (1868-1918) - II. d. Magyar levéltárosok a dualizmus korában

1912-ben a HHStA-ba helyezték át, szintén irodatiszti minőségében (Hof- und Ministe- rialoffizial, 1912. november 21.).193 Sajnos Lindner sokat betegeskedett 1913-1914 folyamán. 1914. június 30-án ugyan politikatudományi doktorátust szerzett a budapesti egyetemen, de nem sokkal később bevonult, és már nem is tért vissza a levéltárba (a fronton elviselt megpróbáltatások nyomán fellépő vesebántalmak végeztek vele 1919 elején).

Akadtak persze olyan magyarok is, akik sikertelenül pályáztak a HHStA-ba való felvételre. Közéjük tartozik a temesvári születésű Kutrer Ottó joggyakomok. Beadványa szerint Kutrer Lúgoson érettségizett, a bécsi egyetem filozófiai fakultásán tanult, majd az Institut rendkívüli hallgatója lett (amelynek nincs nyoma az intézet történetét feldolgozó munkákban). 1889 júniusában folyamodott először felvételért a HHStA-ba, sikertelenül. Ezt követően a bécsi és a budapesti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat, amelyekről 1892 júniusában Budapesten abszolutóriumot szerzett, majd mint Temesváron szolgáló ügyvédbojtár újra beadta felvételi kérelmét, amelyet azonban ismét elutasítottak.194

1915 nyarán - a korábban az Országos Levéltár megbízásából a Hofkammerbeli anyag szétválasztásán dolgozó, éppen katonai szolgálatát töltő Miskolczy Gyula (1892— 1962, bécsi küldetése 1913. október 1. és 1914. augusztus 1. közé esett) fordult felvételt kérő beadvánnyal a levéltárhoz, amely azonban nem talált meghallgatásra. Az Eötvös Collegium egykori növendéke hiába nyújtott be a M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium részéről egy kötelezettségvállalási nyilatkozatot, hogy felvétele esetén a minisztérium évi 2000 koronás támogatást folyósít részére (1915. május 12.), helyhiányra hivatkozva kérelmét elutasították.195 Bár pontosan nem ismert, hogy mi indította Miskolczyt a kérelem beadására, illetve kik támogatták elképzelését, a fentebb említett támogatónyilatkozat azt mutatja, hogy nem egyéni ötletről van szó. Nem sokkal később Miskolczyt behívták katonának, ezzel a kérdés lekerült a napirendről. A folyamodó sorsa azonban nem vált el véglegesen Bécstől, 1925-ben Szekfü utódaként újra Bécsbe küldték, és leszámítva az 1931-1935 közötti római éveket, egészen haláláig ott is maradt, előbb mint levéltári kiküldött (1925-1930, 1936-1948), a Bécsi Történeti Intézet igazgatója, majd mint a bécsi egyetem tanára (1962-ig).

Bár Magyarországhoz semmi nem kötötte, a magyar vonalat erősítette volna Ernst Molden (1886-1953), a Die Presse későbbi főszerkesztője. Molden 1912-ben az Eötvös Collegium osztrák történelem tanára lett (1912-1914), nem utolsósorban Szekfü Gyula kedvező véleménye nyomán. A Bécsbe visszatérni szándékozó Molden 1913-ban abban a reményben adta be pályázatát a levéltárba, hogy Károlyi támogatni fogja őt, elképzelése azonban nem vált valóra, Vömle Jánossal szemben veszített. 1914-ben Szekfü ösztönzésére újra pályázott, azonban a pályázat ismét eredménytelen maradt, hiába szerzett magas rangú támogatókat, ezúttal Otto Stowasserral szemben maradt alul.196

193 Életére: Gesamtinventar I. 80-81. Személyi anyaga: HHStA Min.d.Ä. Adm.Reg. F 4 Kt. 192. „Lindner Theodor Roland.” Áthelyezésére: ÖStA HHStA Direktionsakten Sonderreihe Personalien Kt. 1. 1912: 1325.

194 ÖStA HHStA Min.d.Ä. Adm.Reg. F 4 Kt. 407. Competenten „Kutrer”. - Uo. Kurrentakten 1893: 161., 1894: 211.

195 ÖStA HHStA Kurrentakten 1915: 325.; Min.d.Ä. Adm.Reg. F 4 Kt. 432. Competenten „Miskolczy, Julius.”

196 Ress, Szekfü Gyula, Emst Molden és az Eötvös Collegium, 30-32. Molden ügyére lásd még Schiitter igazgató levelét Ottokar Schlechta báróhoz, a külügyminisztérium személyzetiséhez, 1915. április 2. HHStA Min.d.Ä. Adm.Reg. F 4 Kt. 459. Generalia Revirenment 292.

49