Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Ismertető leltár - Kabinettsarchiv
Staatsrat Staatsrat 1761-1848; 1438 r. e. Mária Terézia Kaunitz herceg tanácsára 1761-ben hívta életre a Staatsratot, magyar nevén az Államtanácsot, amelynek feladata az uralkodó segítése volt abban, hogy a nagykiterjedésű, bonyolult kormányzatú birodalom egységesebb irányítás alá kerüljön.751 Az Államtanács formailag nem intézkedett, mivel nem hatóság, hanem tanácsadó szerv volt, de szerepe mégis felbecsülhetetlen jelentőségű, mert lényegében minden fontosabb ügy a tanács elé került. Az intézménynek az alapításkor hét tagja volt. Az ügyeket három főúri tag államminiszteri rangban, három nemes, illetve tudós tag államtanácsosi rangban, illetve egy titkos referendárius intézte. Az írásbeli munkát kezdetben néhány írnok vitte, később a hivatalnokok száma ennek többszörösére duzzadt. Hivatalosan a Staatsrat magyar ügyekben nem járt el, de a valóságban a legfontosabb ügyek kivétel nélkül megfordultak az államtanácsosok asztalán. Kezdetben egyes tárgyakról véleményüket nem közös ülésen készítették el, hanem körbeadás során mindenki maga készítette el javaslatát, amelyet azután az egyik miniszteri rangú tag foglalt össze közös előterjesztésben. Ez a tárgyalási gyakorlat már 1769-ben komoly változást szenvedett. Innentől kezdve az ügyeket három részre osztották, nem fontos, fontos és igen fontos ügyekre. Az első csoportot heti ülésen intézték el, a második csoport iratait cirkuláltatták, eltérő vélemény esetén az említett heti ülésen hozták meg a döntést, míg az utolsó csoportnál a cirkuláció után az uralkodó jelenlétében került sor a döntéshozatalra. Az Államtanács jelentőségét megőrizte Mária Terézia uralkodása alatt, viszont veszített belőle II. József uralkodása idején, aki már több esetben a legfőbb tanácsadó szerv megkérdezése nélkül intézkedett, de véglegesen csak a 19. század elején szorult háttérbe. Kompetenciáját döntően befolyásolta a Staatskonferenz (Államkonferencia) megalapítása (1809), amely magához vonta a legfontosabb ügyek tárgyalását, az Államtanács jogkörében csupán a kevésbé jelentős politikai, gazdasági, pénzügyi kérdések intézése maradt. Az Államtanács működésében döntő változás következett be 1814-ben. Ekkor a korábbi ügyintézési mechanizmus teljesen átalakították. Az uralkodó négy osztályra, szekcióra tagolta a hivatalt az alábbi bontásban: A szekció: törvényhozás és igazságszolgáltatás, B szekció: belpolitikai és igazgatási ügyek, C szekció: pénzügyi és pénzügyigazgatási kérdések, D szekció: hadügyek (katonai és hadi igazgatási ügyek, a határőrvidék ügyei). Az egyes osztályokat általában egy állam- és konferenciaminiszter rangú személy irányította, aki mellé 2-^4 állam- és/vagy konferenciatanácsost, illetve udvari tanácsosi rangú referenst osztottak be. Az ügyiratok többségét ezentúl szekción belül köröztették, 751 Az Államtanács alapításáról, működése első szakaszáról bőséges irodalom áll rendelkezésre, legfontosabb közülük Karl von Hock és Hermann Bidermann munkája (1879). 414
