Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Ismertető leltár - Kabinettsarchiv
miután az üggyel megbízott referens elkészítette a maga votumát. A cirkuláció csak arra szolgált, hogy az esedékes szekcióülésen szóban mindenki hozzá tudjon a kérdéshez szólni, véleményét el tudja mondani. Ezután többségi alapon került sor a döntés meghozatalára. Amennyiben több szekciót érintett az ügy, a közös ülésen a rangidős államminiszter elnökölt, az egész Államtanács közös ülésén pedig az elnökséget maga az uralkodó viselte, vagy az általa megbízott államminiszter. Jóllehet a külügyek intézése nem tartozott az Államtanács feladatai közé, két külön be nem osztott tanácsos állt rendelkezésre a külügyi vonatkozású kérdések véleményezésére. Az írásbeli munka intézését külön iroda végezte (Staatsratkanzlei) egy igazgató irányítása alatt (Kanzleidirektor), akinek a felügyelete alatt dolgozó fogalmazók feladata volt az ügyiratok előkészítése, kivonatolása. Franz Kolowrat gróf által bevezetett változtatások közé tartozott, hogy létrehozott egy külön elnöki osztályt (Ministerial-Depar- tement). A magyar és erdélyi ügyek intézésére ettől kezdve nem egy személy gyakorolt döntő befolyást, mint korábban, amikor Izdenczy József (1785), Somogyi János (1801), vagy Bedekovich Ferenc (1807) volt a magyar ügyekért felelős tanácsos, hanem az ügy tárgyának megfelelő szekció vezetője. A magyar ügyek többsége a B szekcióhoz került, ahol 1814-ben Wallis állam- és konferenciaminiszter irányítása alatt Bedekovich Ferenc és Atzél István tanácsosok intézték többnyire azokat. A C szekcióban, amelynek elöljárója egy ideig Zichy Károly gróf volt, történt a kamarai vonatkozású magyar ügyek intézése, amelyek véleményezésébe általában bevonták Mikos Fászló tanácsost (nyugdíjazva 1834. május 18.), aki átmeneti jelleggel egy időben az igazságszolgáltatási osztályt is vezette. A katonai szekcióban Stipsics József tábornokot leszámítva, aki 1830—1831 - ben elnökként működött, nem volt magyar személy. A magyar ügyek ilyetén intézési módja azonban nem bizonyulhatott kielégítőnek, mert 1831 decemberétől újabb változást vezettek be. A szekción belüli cirkuláltatás után más szekciók magyar tanácsosai is véleményt nyilvánítottak a terítékre kerülő kérdésben, végül Nádasdy Mihály államminiszter elé került az ügyirat, az ő feladata volt a végleges vélemény kialakítása. További vizsgálatok szükségesek annak eldöntésére, hogy valóban működött-e ebben a formában az ügyintézés.752 A Staatsrat működésének utolsó szakaszában annak irányításában döntő szerephez jutott Franz Anton Kolowrat-Liebsteinsky (1778-1861) gróf, aki 1826-ban Zichy Károly gróf halála után vette át a belföldi osztály irányítását (B szekció), és aki 1826-1830 között a pénzügyi szekciót is irányította (C szekció). A magyar ügyek intézésben az 1827-ben meghalt Bedekovich Ferenc helyét Majláth György gróf vette át. A B szekcióban magyar referensnek számított még Nándory József (kinevezve 1826. augusztus) és Kussenich Tádé (kinevezve 1834. május 18.). A C szekciót Kolowrat gróf után 1830-tól néhány éven át Nádasdy Mihály gróf irányította. Feloszlatásakor 1848-ban a Staatsrat 3 osztályfőnökből, 8 valódi államtanácsosból, 9 államtanácsbeli referensből, 2 beosztott udvari tanácsosból állt. A hivatalban folyó írásbeli munka mértékét jelzi, hogy a Staatsrat irodáját vezető udvari tanácsosi rangú igazgató alatt egy Staatsrat-Sekretär, 9 fogalmazó, 12 officiális, 8 regisztratúra- és 3 expedit752 Hock-Bidermann, Der österreichische Staatsrat, 678. 415
