Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Hivataltörténeti rész - I. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv alapítása és fejlődése 1868-ig - I. a. A levéltár alapítása, megszervezése, története 1868-ig
ágának székvárosaként szolgált - külön kormányszervek jöttek létre a terület igazgatására, amelyek komoly mennyiségű iratanyagot termeltek. Az osztrák tartományokon kívül jelentős levéltári anyagot őriztek Prágában, ahol a cseh korona levéltára mellett a rudolfi időkből (1583-1612) is maradtak vissza iratok, illetve Pozsonyban, ahol a Magyar Kamara levéltára fogadott magába igen tekintélyes és fontos történeti iratanyagot. A frissen megalapított Geheimes Hausarchiv feladatául a Habsburg-család legfontosabb házi és állami vonatkozású okleveleinek őrzését kapta. A legfelsőbb döntés értelmében így magába fogadta a fentebb emlegetett Schatzgewölbearchivot, illetve átvette az addig a kincstárban őrzött okleveleket. Ezt az anyagot Rosenthal innsbrucki, grazi és prágai útjai során az ottani levéltárakból értékes darabokkal egészítette ki. Az alapítói szándékot szem előtt tartva ugyanis Bécsbe vitette a Habsburg-család osztályaira, családi egyezségeire vonatkozó iratokat, családtagok végrendeleteit, házassági szerződéseit, a trónöröklésre vonatkozó rendelkezéseket, állami szerződéseket, békekötéseket, fegyverszüneti egyezségeket, rendi privilégiumokat. Szorgalmas útjainak köszönhetően 1752-re a Geheimes Hausarchiv 13 125 oklevelet, 82 fasciculusnyi iratot és 32 kéziratot foglalt már magába. Lényeges változást hozott a levéltár életében a Haugwitz-i reform bukását követően a közigazgatás átrendeződése és a „Directorum in publicis et cameralibus” feloszlatása (1762). A levéltár felügyeletét ekkor a külügyeket és a Habsburg-család ügyeit intéző Staatskanzlei (Államkancellária) vette át. E döntésnek több szempontból komoly kihatása volt, mindenekelőtt a levéltár a következő 150 évre tartósan a külügyeket intéző kormány- szerv, előbb a Staatskanzlei, majd a Ministerium des Äußern alárendeltségébe került. A döntés idővel magával hozta, hogy a legfontosabb uralkodói okleveleken és állam- szerződéseken túl a külügyi kormányszervek, az uralkodó mellett működő tanácsadó-testületek és az uralkodói iroda, illetve az udvartartás különböző szerveinél képződő iratok is a HHStA őrizetébe kerültek, bár Rosenthal nagy lendülettel megkezdett gyűjtőútjai után a gyarapodás üteme lelassult. A 18. század második felében alig került sor oklevélátvételre. A nagyobb átadások közül említésre érdemes a Reichshofkanzlei régi regisztratúrájának átadása, amely magyar szempontból is fontos iratok levéltárba kerülését jelentette. 1785-ben előbb az államszerződések, majd 1804-ben a Habsburg családi oklevelek esetében kellett megerősíteni, hogy ezek gyűjtőhelye a levéltár. A 19. század első felében azután komoly gyarapodásnak indult az iratanyag, oklevelek mellett most már főleg hivatali ügyintézés során keletkezett iratok, régi regisztratúrák átvételére került sor. így 1806-ban, a Német-római Birodalom megszűnését követően szinte azonnal a levéltár felügyelete alá került a Birodalmi Kancellária (Reichshofkanzlei/ Reichskanzlei) levéltára. Igaz, a fontos igazságszolgáltatási iratokat őrző Birodalmi Tanács (Reichshofrat) anyagát egészen 1849-ig külön kezelték, ahogy a birodalmi főkancellár, a mainzi érsek főkancellári levéltára (Mainzer Erzkanzleiarchiv) is csak 1852-ben került a HHStA felügyelete alá. A Habsburg Birodalom, 1804-től Osztrák Császárság területi változásai is befolyásolták a levéltári anyag mennyiségét. Az észak-olaszországi területekről (Velence, Brixen, Trient) elhozott levéltári anyag nagyobb része a későbbi időkben elhagyta a levéltárat, és sok irat már 1868-ban visszaadásra került. Az iratokat legkésőbb az I. világháborút követően visszaszállították eredeti őrzési helyükre, bár akadt tartós gyarapodás ezekből az 12
