Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

a városi árvaügy; az adózás (census, taxa) ügyei, a városi adó felosztásának ellenőrzése; a városban lakó protestánsok ügyei; a mértékek ellenőrzése és egységesítése; valamint általában a város közállapotai, belső viszonyai, a tanács és a polgárság viszonya stb. E jelentések tehát fontos forrásanyagot képeznek a városok XVII. század végi állapotainak megismerése szempontjából. A jelentések általában az 1690-es években keltek (csak Bazinról és Nagyszombatról szól egy-egy 1709-i jelentés), egy-egy városra vonatkozóan több jelentés maradt fenn. A városok: Bazin, Besztercebánya, Breznóbánya, Kismarton, Körmöc, Kőszeg, Modor, Nagyszombat, Pozsony, Ruszt, Selmecbánya, Sopron, Szakolca, Szentgyörgy, Trencsén. A biztosi jelentések időrendben vannak a kötetbe bemásolva. A kötet végén két kimutatás is szerepel. Az egyik (Index relationum) a bemásolás sorrendjében tartalmazza a város nevét, az évet és a folió-számot, a másik (már újabb időben készült mutató) a városok betűrendjében adja meg a városok nevét, az azokra vonatkozó jelentések évét és a folió-számot. E 35. PROTOCOLLUM COMMISSIONIS NEUHOLDIANAE (A Neuhold-féle kamarai bizottság iratai) 1768-1769 1 csomó Bizottsági jegyzőkönyv, mellékletekkel 1 csomó A Magyar Kamara 1768 októberében Neuhold János kamarai tanácsost kiküldte a máramarosi kamarai kerületbe, hogy ott maga mellé véve társul Rudnyánszky Farkas máramarosi adminisztrátort, bizottságilag vizsgálja ki a nem sokkal korábban leváltott adminisztrátor, Melczer Pál ellen támasztott vádakat. Az ügy kiindulópontja tulajdonképpen az volt, hogy egy Rajcsányi Imre nevű harmincados — akit Melczer adminisztrátor az előző évben a kőrösmezei leányharmincadnál viselt hivatalából önhatalmúan elbocsátott — az uralkodóhoz fordult panasszal, beadványában koholt és valóságos vádak egész özönét zúdítva az adminisztrátorra és a kerület több kamarai tisztviselőjére, különféle visszaélésekről rántván le a leplet. A beadvány nyomán 1768. február 10-i rendeletével Mária Terézia felszólította a Magyar Kamarát, hogy vizsgálja ki az ügyet. A két kamarai biztos október—november folyamán igen alapos és körültekintő vizsgálatot folytatott le; a vádpontok alapján sorra vették a kérdéses ügyeket és személyeket; meghallgatták és írásbeli jelentések, bizonyítékok bemutatására kötelezték a feljelentőt és a vádlottakat; kiegészítő bizonyító anyagot kértek be; számos tanút hallgattak ki, miközben személyesen bejárták a két máramarosi kamarai uradalmat és az oppidumokat, s a vizsgálatba végül is már-már az egész kerületi kamarai igazgatás ügye bevonódott. Rajcsányi eredeti feljelentésének lényege az volt, hogy a kőrösmegyei leányharmincadnál hivatali elődje és utóda a szabálytalanságok sorát követték el, hamis naplókat vezettek, megvesztegethetők voltak, sikkasztottak, erőszakoskodtak a kamarai jobbágyokkal, s Melczer adminisztrátor összejátszott velük. Az egyik legsú-