Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

működését, s nem felelt meg a kamarai pénzügyigazgatás újabb és újabb követelményeinek. A kamarai pénzügyigazgatás ekkor az egész birodalomban átrendezésen ment keresztül, ezt jelezte a Bécsi Udvari Kamarának 1537-ben, az Alsó-ausztriai Kamarának 1539-ben kiadott új utasítás is. A Magyar és Cseh Kamara részére 1548-ban bocsátott ki az uralkodó új hivatali utasítást. Az 1548. december 12-i magyar kamarai utasítás jelentősége alapvető a XVI. és XVU. századi pénzügyigazgatás történetében, mert tulajdonképp ennek alapján működött a Magyar Kamara a XVIII. század elejéig. Az 1548. évit követő 1561., 1569. és 1672. évi utasítások szövege nagyrészt egyezik az 1548. évi utasítás szövegével, s csak néhány kérdésben hoz újabb, de a hivatali működés egészét meg nem változtató intézkedést. Az 1548. évi és a későbbi utasítások már kimondottan Magyar Kamaráról, kamarai tanácsról tesznek említést, a vezetőt (elnököt) pedig praefectusnak nevezik. Az utasítások megállapítják a Magyar Kamara személyzetét, szabályozzák belső szervezetét, az ügymenet módját, a Kamara hatáskörét és teendőit, pénzkezelését s végül az uralkodóhoz, illetve a bécsi udvarhoz való viszonyát is.

2 A Kamara területi illetékessége A török uralom idején kissé bonyolult kérdés a Magyar Kamara területi illetékességének a körülírása, azaz milyen területeken látta el a Magyar Kamara a királyi és felségjövedelmek kezelését, az egyéb kamarai teendőket. Az 1528. évi utasítás szerint a Kamara hatásköre Magyarország, Horvátország, Szlavónia, Erdély és a királysághoz tartozó más „tartományok" területére terjed ki, az 1531. évi utasítás szabályozása a területi illetékesség kérdésében teljesen azonos. Az utasítások szerint a kamarai tanácsosok nemcsak Magyarországon, hanem Horvátországban, Szlavóniában, Erdélyben s a magyar korona alá tartozó más részeken is viseljék gondját a királyi javaknak. Az erdélyi területeknél az utasítás hozzáteszi, hogy a kamarai igazgatás csak akkor kezdődhet el, ha e részek a király kezére visszajutnak. A valóságban a török uralom alá eső területek és az erdélyi részek nem voltak a Magyar Kamara fennhatósága alatt. A Magyar Kamara csak a Habsburgok alá tartozó királyi részeken tevékenykedett. A királyi Magyarország északkeleti része is elszakadt tőle, 1567-ben a Heves, illetve Borsod, Gömör, Szepes megyék nyugati határától keletre eső országrész kamarai ügyeinek intézésére felállították a Szepesi vagy más néven a Kassai Kamarát, illetve kamarai adminisztrációt. (A Szepesi Kamara területi hatáskörét 1567-ben pontosan rögzítették. Szepes, Sáros, Abaújvár, Torna, Gömör, Pest, Solt, Borsod, Heves, Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Szatmár, Szabolcs, Belső és Külső Szolnok, Kraszna, Bihar, Békés, Zaránd, Csongrád, Csanád, Arad, Torontál, Temes megye tartozott alá. Ez természetesen csak papíron volt így, mert a megyék egy részét elfoglalta a török, egyes területeket pedig Erdélyhez csatoltak.) Ez a kamarai hatóság a Magyar Kamara kisebb-nagyobb mértékű ellenőrzése alatt különállóan intézte a pénzügyigazgatást. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a török hódoltsági területen nem szűnt meg teljesen a Magyar Kamara tevékenysége. A jobbágyság kettős (magyar és török részre tör-