Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

uradalom tisztikarának együttes részvételével, rendszeresen — hol Sárospatakon, hol Tállyán — összeült. A két uradalom második embere a prefektus volt, 1779 elejéig Bányász Máté, 1779-től Gergelyi Máté személyében. A particularis adminisztráció 1783 tavaszáig állt fenn. A pozsonyi Magyar Kamara 1783. március 26-án kelt rendeletében úgy intézkedett, hogy a regéci és sárospataki uradalmak igazgatását a particularis adminisztráció és az önálló adminisztrátori állás megszüntetésével ismét a Kassai Kamarai Adminisztráció vegye át. Az uradalmak átvételével a Kamara gróf Sztáray Mihály kassai adminisztrátort bízta meg. A kettős uradalom tehát 1783. május 1-től kezdve közvetlenül a Kassai Kamarai Adminisztráció igazgatása alatt állt, egészen 1807 májusáig, amikor a birtokokra Bretzenheim Károly Ágost kapott adományt. A címben megjelölt fond a regéci és sárospataki kettős uradalom kamarai igazgatásának korában keletkezett iratanyagot tartalmazza. Szerves összefüggés csupán az a-bc-vel jelölt egyes iratcsoportokon belül van; az egyes iratsorozatok közötti egyedüli kapcsolatot a kamarai igazgatás közös ténye jelenti. Ez magyarázza, hogy létrejötte, rendezése, valamint elenchizálása után mindhárom iratsorozat előbb a Kassai, majd a Magyar Kamara levéltárába, onnan pedig — felállítása után — az Országos Levéltár kamarai archívumába került. A kamarai igazgatás anyagát eredetileg a két uradalom Trautsohn-korabeli iratanyagával vonták össze, és a két egységet sokáig együtt kezelték. (A Levéltári Közlemények 1935. évi számában pl. Bakács István a Trautsohn- és a kamarai birtoklás iratanyagát szerves egységnek tekinti és együtt ismerteti. 5—41.) A kamarai igazgatás anyagának gerincét a Jablánczy-féle particularis administratio iratanyaga alkotja. Minthogy Jablánczy külön adminisztrátorsága 1777 novemberétől 1783 májusáig állt fenn, a kettős uradalom gazdálkodásáról és igazgatásáról is csupán erre az öt és fél évre vonatkozólag kapunk összefüggő — bár távolról sem teljes — képet. Az uradalmak birtokállományának és értékének 1803. évi felmérése csak a pillanatnyi helyzetet rögzíti, anélkül, hogy mélyebb bepillantást engedne a birtokok irányításának és gazdálkodásának folyamatába. A kamarai igazgatás 1783 utáni korszakára vonatkozólag a Jablánczy-féle adminisztráció feladatkörét átvevő Kassai Kamarai Adminisztráció iratsorozataiban kell a kutatást folytatni. Hasonlóan sok adatot tartalmaznak a Pozsonyi Kamara következő állagai: Oeconomica 1773—1848 (E 58., 128., 87.) és Juridica 1785—1790 (E 127.). Mint említettük, a Jablánczy-féle iratanyagból az 1777—83-as esztendőkre meríthető kép sem teljes, ti. nem tartalmazza az alsóbbfokú uradalmi hatóságok, illetve tisztviselők működésének irattermelését. Ez utóbbit, amely a kamarai igazgatás egészét (1776—1807) átfogja, a családi levéltárak anyagában találjuk meg a Bretzenheim család pataki iratai között: P 66. c) A kamarai igazgatás fő sorozatai (1776—1875). Amikor ugyanis a két uradalomra a Bretzenheim család kapott adományt, az új tulajdonos átvette az uradalmak régi kamarai tisztviselőit, akik irattáraikat természetesen maguknál tartották. Ez az anyag azután a Bretzenheim- és Windischgrátz-családok levéltáraival együtt csak 1945 után került az Országos Levéltárba. Minthogy a kamarai archívumban és a családi levéltárakban őrzött két anyag szorosan kapcsolódik egymáshoz, a két uradalom kamarai birtoklására vonatkozó kutatásoknál célszerű a figyelmet mindkettőre kiterjeszteni.