Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

A fond további jellemzését — a laza belső összefüggések következtében — sorozatonként adjuk. a) A particularis adminisztráció iratai (Acta ad officium administratoratus spectantia) 1771—1783 Jablánczy Ignác adminisztrátorságának csaknem 70 tárgyi csoportba osztott, részletes elenchussal felszerelt iratanyaga van. Az iratok részben beérkezett iratok (felsőbb kamarai rendeletek, alsóbb uradalmi tisztek jelentései, idegen hatóságok, szervek és személyek levelei), részben a particularis adminisztráció által kibocsátott iratok másolatai (felsőbb kamarai szervekhez írt jelentések, alsóbb uradalmi tisztek számára kiadott rendeletek, idegen hatóságoknak és személyeknek írt levelek), részben tárgyilag csoportosított mellékletek (összeírások, diáriumok stb.). Az iratok jelenlegi rendje 1780 körül, még Jablánczy adminisztrátorságának utolsó éveiben alakult ki. Az iratokat Festetich Pál gróf, kamaraelnök rendeletére Jablánczy írnoka, egy Fritsch nevezetű foglalta tárgyi csoportokba és valószínűleg ő is elenchizálta Dombay Ferenc segédletével. Fritsch oly módon oldotta meg feladatát, hogy az iratokat az expediálók, illetve címzettek, valamint az egyes tárgyi csoportok szerint külön-külön fasciculusokba kötötte és azokat A-tól YYY-ig betűjelzettel látta el. A levéltárat az önálló adminisztratúra megszüntetése után a Kassai Kamarai Adminisztráció megbízottja 1783 júniusában vette át. Az iratkibocsátó szervek és személyek, illetve a címzettek szerint csoportosított, 19 csomónyi iratanyag legértékesebb részét az alsóbb uradalmi tisztviselőktől befutó jelentések, illetve a hozzájuk küldött adminisztratoralis rendeletek képezik. A prefektussal, a két uradalom udvarbíróival, ügyvédeivel, számadóival, perceptoraival, kulcsáraival, szőlő- és borfelügyelőivel, ispánjaival folytatott hivatalos levélváltás a két uradalom gazdálkodásának egészére és részleteire fényt vet. A két uradalom legjövedelmezőbb termelési ága természetesen a szőlőművelés volt; így érthető, hogy a legnagyobb teret viszonylag a szőlőműveléssel, educillációval kapcsolatos intézkedések, összeírások, terményeredmények stb. foglalják el. Az uradalmi tisztviselők jelentései és az ezekre írt válaszok nagy vonalakban a következő kérdéseket ölelik fel: szőlőművelés (kimutatások az allodiális és decimális szőlőkről, terméseredményekről, bor-eladásból és bordézsmából származó jövedelmekről, jelentések az eső okozta károkról és azok helyreállításáról, szőlőbérletekről, a szőlőművelési felszerelés rongálódásáról, különböző beruházásokról stb.); gabonatermelés és állattartás (terméseredmények, az allodiális- és kilenced-gabonából származójövedelmek, vetéstervek, robotelszámolások, bérelszámolások, jelentések az évi munka előrehaladásáról, az aratás állásáról, a munkaerőszükségletről, az uradalmi épületek és felszerelés rongálódásáról, a szükséges beruházásokról stb.); szeszégetés — sörfőzés — fakitermelés- és szállítás — az uradalmi tisztviselők személyi természetű ügyei (kinevezések, szabadságkérések, visszaélések, fizetési jegyzékek, esküminták stb.); ingatlanügyek, bérbeadás- és visszaváltás, peres ügyek (erőszakos foglalások, verekedések, inkvizíciók, tény leírások, idézőlevelek, úriszék összehívása, az azon résztvevő megyei ülnökök fizetési jegyzéke stb.). Az iratanyag utólagos rendezése során, az egyes uradalmi tisztviselők jelentéseihez csatolt mellékletekből és magukból a jelentésekből — bár korántsem következetesen