Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)
II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK
léteik építéséről, javításáról gondoskodtak az adminisztrációk, s a sóhivatalokat kellett látogatniok. Az adminisztrációk főfeladatául az 1785-ben kiadott helytartótanácsi instrukció 1 a kerületükbe tartozó kamarai, vallás- és tanulmányi alapi, és alapítványi birtokoknak (azok folyó ügyeinek) irányítását, a jövedelmek beszedését s az ,,új rend" (különösen a robot-abolició, a telepítés s a bérletrendszer) bevezetésének előmozdítását jelölte meg, továbbá a lakatlan vidékeknek külföldiekkel való betelepítését, s az egyházakkal együttműködve templomok emelését, plébánosok kinevezését, iskolák szervezését. Továbbra is ellenőriznie kellett a királyi városok gazdálkodását (jövedelem és kiadásviszonyait, tartozásait és követeléseit, adóhátralékait); elszámolásaikata számvevőség vizsgálta felül. Az adminisztrátor figyelme kiterjedt a városi önkormányzatra s a vezetőség és polgárság közti viszonyra is. Úrbéri panaszokat ugyancsak az adminisztrációnál kellett előterjeszteni — a kamarai fiskális vagy magánügyvéd útján — nem pedig az úriszéknél. Felsőbb rendelkezés még az új hivatalnokok kinevezése előtt pontosan elhatárolta egymástól a Helytartótanács és az adminisztrációk, illetve a királyi biztosok és az adminisztrációk hatáskörét. Az utasítás értelmében az adminisztrációk csak ingóságokat (elsősorban terményeket) idegeníthettek el a kincstári tulajdonból, azt is csupán meghatározott föltételek mellett és úgy, hogy háború, ínség idejére állandó tartalék álljon készen. Ingatlanok eladásáfa egyedül a Helytartótanácsnak volt joga. Az építkezési terveket és költségvetéseket ugyanott előre be kellett mutatni, a gabona-, bor- és épületfa szükségletet jóelőre jelenteni, hogy más vidékekről az átutalás megtörténhessék. Hasonlóképp jelentést kellett tenni arról, ha a kincstár javakat vett bérbe; kincstári tulajdon (puszta, sörház, kocsma, mészárszék, malom, halászati jog) bérbeadását viszont (ami mindenkor árverés útján történt) önállóan intézhették s csak különleges esetekben kellett jelenteniük (ha elsőízben történt a bérbeadás, ha egész körzet javairól volt szó vagy ha a bérösszeg jóval alatta maradt a korábbinak). A többi bérletről csak a Helytartótanács számvevősége várta el a szokásos havi beszámolót. Az adminisztrációk pénzkiutalási joga erősen korlátozott volt: hivatalosan megállapított illetményeiket tőlük kapták beosztott tisztviselőik, ők utalták ki a fuvarpénzeket (de havi kimutatásokat kellett róluk küldeni s magáncélra csupán felsőbb engedéllyel lehetett fuvart igénybevenni). Az adminisztrációk engedélyezték tűzkár, árvíz vagy egyéb természeti csapás esetén a gabona-, szalma- vagy fa-előleget, illetve a vetőmagés pénzsegélyt (az utóbbiakról jelentést kellett küldeniük), ők adtak pénzt a helybeli foglyok eltartására, az új telepesek úti- és ellátási költségeire, épületek fenntartására és javítására. A hadifoglyok ellátmányát, a telepesek épületanyagát stb. azonban a Helytartótanács utalta ki, ugyancsak ő határozta meg az új telephelyeket s minden más kiadáshoz is az ő engedélye volt szükséges. Budára kellett jelentést küldeni a gazdálkodás rendjének esetleges megváltoztatásáról, új tervek keresztülviteléről; érvényes szabályok módosítása vagy gyökeres változtatások előzetes engedélyhez voltak kötve. Az adminisztrátor nevezte ki hivatalának alsóbbrangú tisztviselőit s erről jelentést tett a Helytartótanácsnak, adott engedélyt eltávozásra, ő intette meg a hanyagokat, bocsájtotta, illetve fogatta el a vétkeseket. Kinevezéseknél és elbocsájtásoknál azonban a királyi biztossal egyetértésben kellett eljárni. A hivatal vezetőjét és helyettesét, továbbá a titkárt, a fiskálist és az uradalmi prefektust helyi előterjesztés alapján Budán