Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

e) II. József-kori kamarai adminisztrációk 1785-1793 BEVEZETÉS II. József reformjai végrehajtásához elengedhetetlennek tartotta a hivatali ügyintézés gyorsabbá és pontosabbá tételét, így került sor Magyarország központi és területi igazgatásának gyökeres újjászervezésére. A Helytartótanács és a Kamara egyesítését 1785-ben követte a megyék egy-egy csoportja fölé rendelt, kiterjedt politikai és gazdasági jogkörrel felruházott királyi biztosok (számszerint 10) kinevezése. A középfokú kincstári igazgatás új területi beosztása a királyi biztosok kerületeihez igazodott. Korábban, a császár uralkodásának első éveiben, csak kevés középfokú kamarai igazgatási szerv működött: a kassai, a temesvári és a zombori kamarai adminisztrációk, valamint a váradi inspectoratus. A kincstár szlavóniai-horvátországi ügyeit egy Zágrábba kirendelt kamarai tanácsos intézte, a tengerpartiakat a fiumei kormányzó. Rajtuk kívül csupán néhány uradalmi prefektusnak (uradalmi adminisztrátornak) volt a helyi szervek közül nagyobb hatásköre. 1785. november l-jén egyszerre 11 kamarai adminisztráció kezdte el működését; most már nemcsak a központtól távoleső tájakon, hanem az ország egész területét behálózva. /Agramer, Bácser-Zomborer, Fünfkirchner, Grosswardeiner, Kaschauer, Munkácser, Neusohler, Neutraer (utóbb 1790-től Pressburger), Pester, Raaber és Temesvárer Cameral Administration/. Munkácsi tisztikart kezdetben nem neveztek ki, feladatait addig a Kassai Adminisztráció egy Munkácsra küldött tanácsosa és egy actuariusi tisztet ellátó írnoka segítségével látta el. Az adminisztrációk területi illetékessége és székhelye általában egybeesett a királyi biztosi kerületekével. Főhatóságuk a Kamara funkcióit is ellátó Helytartótanács volt, ha a tőle kapott utasítások alapján kisebb fontosságú, nem-általános jellegű ügyekben nem tudtak eligazodni, akkor kerületük királyi biztosához kellett fordulniuk s magukat annak utasításaihoz, tilalmaihoz, módosító rendelkezéseihez tartamok. Segítséget szükség esetén a megyétől vagy a kerületi biztostól kaphattak. Az adminisztrátor kötelessége volt ugyanakkor, hogy saját beosztottain kívül az alá rendelt hivatalokat és javakat is ellenőrizze (egyebek közt legalább évi egy látogatás útján), velük a helyes intézkedési módszereket közölje, kérdéseikben döntsön, a felsőbb helyről érkezett parancsok értelmét megmagyarázza, az erőket beossza, a hivatalok jövedelemszedését figyelemmel kísérje, a területi szervek jegyzőkönyveit, az uradalmak heti gazdasági ülésjegyzőkönyveit, negyedévi és évi számadásait szigorú határidőre bekövetelje s az utóbbiakat megjegyzésekkel ellátva a Helytartótanácshoz továbbítsa. Pénz- és anyagkezelő tisztviselőktől, valamint a feloszlatott szerzetesrendi javak és püspöki javak kezelőitől havi jelentés ment. Minden kincstári személy tevékenységéért az adminisztrátor volt felelős. A só- és harmincadhivatalok ellenőrzése azonban inkább formális volt, ezek ugyanis közvetlenül a Helytartótanács alá tartoztak, jelentéseiket is oda küldték; csupán épü-