Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

amelynek tevékenységét és iratanyagát az alábbiakban ismertetjük, Pozsony, Liptó, Árva, Zólyom, Bars, Turóc, Trencsén, Nyitra, Mosón, Sopron, Vas, Győr, Komárom megyék területe tartozott. A subdelegata commissio tulajdonképpen vegyes királyi rendi szerv volt. A commissio élén a király által kinevezett elnök állt, a király nevezte ki a titkári és irodai személyzetet is, azonkívül a Kamara és a hadbiztosság küldöttjét, akik ülnökként működtek a bizottságnál. A többi ülnököt — ezek a főnemességet, a klérust, a köznemességet és a városi polgárságot képviselték — ezzel szemben az egyház, a megyék és a szabad királyi városok delegálták. A bizottság testületi hatóság volt, az elnök és az ülnökök tanácsüléseken döntöttek az ügyekről. A subdelegata commissio működését a katonai gazdasági kérdések legfelsőbb megtárgyalására felállított, bécsi ministeri deputáció irányította, ennek rendeleteit azonban legtöbbször a Magyar Kancellária közvetítette a commissio-hoz. A pozsonyi subdelegata commissio elnökéül a király a nádort jelölte ki. A subdelegata commissio — amint erre már utaltunk is — a hadiadó, a katonai ellátás, beszállásolás különféle ügyeit intézte polgári részről. A bizottságnak kellett gondoskodnia arról, hogy a katonaság a felsőbb rendelet szerint megállapított szolgáltatást (kvártély, termésszolgáltatás stb.) megkapja, hogy a törvényhatóságok a hadiadót szabályszerűen befizessék, a megfelelő számú újoncot kiállítsák, az előfogatokat biztosítsák. Gondoskodása kiterjedt az élelmiszerárak, súlyok, mértékek ellenőrzésére is, ezáltal is a katonaság ellátását kellett megkönnyítenie. Különös gonddal kellett arra ügyelnie, hogy a lakosságot a katonaság a szabályszerű szolgáltatásokon túl egyéb igényekkel ne terhelje, s a katonai túlkapásokkal, önkényeskedésekkel a bizottságnak szembe kellett szállnia. Közvetítenie kellett az ilyen ellentétekben a katonai és polgári szervek között, általában gondoskodnia kellett arról, hogy a katonaság ellátása körül minden szabályszerűen történjék. Ilyen célból javaslatokat kellett tennie a Magyar Kancelláriához, illetve a bécsi miniszteri deputációhoz. A bizottságnak legtöbb dolga a császári katonaság ellen beadott megyei, városi gravamenek körül akadt. Ezeket a panasziratokat a Magyar Kancellária vagy más hatóság, ha hozzájuk nyújtották be őket, a subdelegata commissio-hoz továbbította. A pozsonyi subdelegata commissio megmaradt iratanyaga három csoportra oszlik. A „rescripta et mandata" elnevezésű iratcsomó a commissio-hoz intézett királyi (kancelláriai) rendeleteket tartalmazza, amelyek a bécsi miniszteriális konferencia rendelkezéseit vagy a Magyar Kancellária saját elhatározásait hozták a commissio tudomására. A „minutae..." elnevezésű csomóban, részben egy kötetbe bemásolva, részben különálló iratok formájában a commissio fogalmazványait találjuk. (A miniszteriális deputációhoz, a Magyar Kancelláriához, a megyékhez, városokhoz, földesurakhoz, katonai parancsnokságokhoz, kamarai szervekhez intézett iratok fogalmazványai.) A „litterae" sorozat a katonai szervektől, megyéktől, városoktól, magánszemélyektől érkezett leveleket, panasziratokat foglalja magába. Az iratok a csomóban időrendben fekszenek, s segédlet nincsen hozzájuk. A pozsonyi subdelegata commissio, a kassai és budai commissio-val együtt, 1703-ban megszüntette működését.