Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)
I. A MAGYAR KAMARA
is csak az irat tárgyi foglalatát adják, az akkori őrzési jelzet nélkül. Figyelemre méltó az a körülmény, hogy a Kamara udvari kormányszékek, hatóságok és bírói szervek mellett adott ki iratokat magánszemélyeknek vagy testületeknek (egyháziak) is; mégpedig nemcsak hiteles másolatban, hanem eredetiben is. Az irattár által felkutatott és bemutatott iratok közölhetősége tekintetében azonban rendszerint kikérték a kir. jogügyigazgató véleményét s ehhez képest azután a tanács döntött azok kikölcsönzése vagy másolatbani kiadása felől. Az utóbbit az irattár állította ki saját pecsétje alatt átíró-oklevél formájában. A kikölcsönzött iratokról elismervényt vettek s nyilvántartást vezettek róluk. A kölcsönzési kérelem indítéka szinte kivétel nélkül az anyagi érdek, a veszélyeztetett vagy kétségbevont kiváltságok és jogok igazolása volt. A századfordulón, a török kiűzése után, különösképpen az egyház az, amely — nyilván a neoacquistica birtokjogigazolások folytán — nagy mozgékonyságot mutat az okmányok, a , ,litteralia instrumenta" felkutatásában. Elvétve foglalkoztatják azonban az irattárat közjogi kérdések, vagy történelmi mozzanatok tisztázásával is, így pl. a Pálffy család kiválása az Erdődi családból, Győr visszavívásának az időpontja s az abban résztvett Pálffy személye (1707). Más alkalommal a Szent Korona országainak a címerei (1725), majd Verőce, Pozsega, Szerem és Valkó megyék hovatartozása (1722). A jogi érdek lehetett a sugalmazója, de már a tudományos kutatás mesgyéjét súrolta Kollonich Lipót esztergomi érsek kérelme (1702), aki saját költségén lemásoltatta a Magyar Kamara levéltárában található egyházi vonatkozású iratokat. Az egyházi hatóságok s testületek szerint csoportosított anyag, ma a Hevenessy-féle gyűjteményben (Egyetemi Könyvtár) található. 1753-ban a Kamarán belül az irattártól független, külön levéltár létesült. Az állagoknak történetesen bekövetkezett megosztása folytán azóta a fentiekkel azonos természetű iratkutatásokat és iratkölcsönzések túlnyomórészt a levéltárba terelődtek át. Az irattárnak ily természetű iratai az 1755. utáni évekből nem maradtak ránk. A kamarai levéltári hivatal saját irattárát — Officium archivi cameralis — lásd az E 102. törzsszám alatt. Jegyzet 1 Az irattár mellett kezelt és őrzött iratokat még a számvevőség és az iroda is. E 101. DECRETA OFFICIO REGISTRATURAE SONANTIA (A Kamara irattári hivatalához intézett tanácsi rendeletek) 1697—1755 1 csomó Iratok 1697—1755 1 csomó