Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

Az „Informationes officii registraturae" ikerpárja, amely címfeje szerint a tanácsnak iratfelkutatási ügyekben az irattárhoz intézett meghagyásait foglalná magában. A valóságban azonban elegyesen találunk benne irattári, sőt elvétve még számvevőségi jelentéseket is. A meghagyások számos esetben hátirati elintézés formájában vannak a tanácshoz befutott beadványokra rávezetve. Az anyag évek szerint és éven belül a meghagyások (adott esetben a jelentések) időrendjében van besorolva. Helyenként azonban az az időrend is összezavarodott. Levéltári segédlete az anyagnak nincs. Az iratok tehát bizonyos időhatárokon belül darabonként nézendők át. Adatszolgáltatása azonos jellegű az „Informationes..." állagéval. Az utóbbiról elmondottak vonatkoznak erre az állagra is. E 556. A MAGYAR KAMARA IRATTÁRI HIVATALÁNAK VEGYES IRATAI ÉS KÖNYVEI (1615)1783-1856 3 kötet, 1 csomó 1. Iratok 1615, 1618, 1628, 1784, 1844—1856 1 csomó 2. Mutató 1735—1852 1 kötet 3. Rendeletlajstrom 1787—1840 1 kötet 4. Előiratok mutatója (Index anteactorum) 1783 1 kötet A Magyar Királyi Udvari Kamara mellett külön hivatalként működött az irattár (Registratoratus Officium), amely a kamarai tanáccsal és közvetlenül a Kamara elnökével rendszeres iratváltási viszonyban állt és a kamarai tanácsnak volt alárendelve. Más hatóságokkal és magánszemélyekkel is a kamarai tanácson keresztül érintkezett. Feladata részint a Kamara működése során keletkezett iratanyag őrzése és lajstromozása, részint a folyó ügyvitelben szükségessé vált iratok felkutatása és kiszolgáltatása, illetve — rendszerint magánszemélyek vagy más hatóságok számára — bizonyos iratokról hiteles másolat készítése. Ez utóbbiakat csak a kamarai tanács utasítására végezhette. Az irattár meglehetősen nagy létszámú személyzetet foglalkoztatott. Egy 1848 februárjában készült kimutatás szerint az irattár vezetője a regestrator, helyettese a viceregestrator. Beosztottként dolgozott két adjunktus, három lajstromozó (regestrans), három cancellista, három accessista, négy napidíjas írnok és egy ingyenes gyakornok. Az irattár hivatali működésében keletkezett iratanyagot a Kamara irataitól elkülönítve kezelték. Ez az iratanyag csak nagyon töredékesen maradt fenn, feltehetőleg selejtezés következtében. 1784-ből mindössze egy rendelet van, majd egészen 1848-ig egy sem. 1844-től vannak újra iratok és átnyúlnak az abszolutizmus korába, amikor