Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)
I. A MAGYAR KAMARA
birtokai, a horvátországi birtokok, a határőrvidék voltak a legjelentősebb selyemhernyó-tenyésztő területek. Jelentős selyemtermelés fejlődött ki az óbudai uradalomban, a királyi család ráckevei uradalmában, az aradi és a nagyváradi uradalomban is. A kincstári birtokokon meghonosított selyemhernyó-tenyésztés a magánföldesúri birtokokon is elterjedt. A Dunántúlon pl. a Tolna, Zala, Baranya, Győr, Mosón megyék selyemhernyó-tenyésztéséről tesznek az iratok gyakran említést. A kincstár ezeken a vidékeken számos selyemhernyó-tenyészetet, selyemhernyó-tenyésztési hivatalt, felügyelőséget, továbbá fonó-, gömbölyítő-, szárítóüzemeket, raktárakat tartott fenn. A selyemhernyó-tenyészetek, felügyelőségek, fonodák, gombolyítók, selyemgyűjtőraktárak gazdasági, építési és személyzeti ügyeinek intézése, az intézmények működésének irányítása jelentette az ügyosztály munkájának javarészét. Az ország több városa, ahol selyemhernyó-tenyésztés, felügyelőség, selyemfonó vagy gömbölyítő is volt, tulajdonképp selyemhernyó-tenyésztési központtá vált. Innen irányították a környék selyemhernyó-tenyésztését, ide gyűjtötték be, itt váltották be a környék selyemgubóját, s itt gombolyították le, esetleg még meg is fonták a selyemszálakat. Ilyen központ volt Óbuda, Eszék, Temesvár, Versec, Újvidék, Verőce, Pozsega, Zágráb, Várasd városa, hogy csak a jelentősebbeket említsük. Különleges szerepe volt a selyem összegyűjtésében Pest-Budának, amely II. József korától kezdve az egész ország selyemtermelésének, illetve a félkészárunak (selyemfonalnak) gyűjtő központjává lett. Ezt a feladatot először a pesti sóhivatal látta el, később a budai központi selyemeladó (selyemszétosztó) hivatal (gremiale serici distractionis officium). Budán és Pesten egyébként selyemárveréseket is tartottak. A lakosság által termelt selyemgubó begyűjtésével, beváltásával a vidéki kamarai hivatalok (harmincad-, sóhivatalok, uradalmi tiszttartóságok) is foglalkoztak. Az ügyosztály ellenőrizte a vidéki kamarai tisztviselők ilyen jellegű gazdasági számadásait, s gondoskodott a beváltással kapcsolatos költségek kiutalásáról. Azokon a területeken, ahol kamarai adminisztrációk voltak, a selyemtermelés és selyemgyártás közvetlenül a kamarai adminisztráció alá tartozott. A kamarai adminisztrációk selyemhernyó-tenyésztési ügyekben keletkezett tanácsülési jegyzőkönyveit az ügyosztály ellenőrizte. Mivel az országban termelt nyersanyagot általában kincstári üzemek dolgozták fel (gombolyították le vagy fonták meg), a Kamara foglalkozott a fonatlan vagy fonott selyem eladásával. Az anyag jórésze rendszerint Bécsbe került, az ottani selyemszövőipart táplálta. A kincstártól szerezték be a selymet a magántulajdonban lévő (elsősorban Pest-budai) selyemmanufaktúrák is (pl. a pesti Valeto-manufaktúra). A selyemipar állami támogatásának egyik formája volt, hogy a selyemmanufaktúrák a kincstártól továbbra is kaptak nyersanyagot hitelbe. A kincstári selyemhitel, selyemelőleg ügyeinek az adminisztrálása is az ügyosztályra tartozott. A selyemhernyó-tenyésztés országos irányításával kapcsolatosan az ügyosztály feladata volt a selyemhernyó-tenyésztés előmozdítására irányuló tervek kidolgozása, a vélemények, javaslatok elbírálása, a selyemhernyó-tenyésztés szakmai felügyelete, eperfacsemeték, selyemhernyópeték, selyemhernyó-tenyésztési felszerelés beszerzése és juttatása a különböző városoknak vagy a megyéknek. Budán pl. a selyemhernyótenyésztési eszközök számára raktárt is tartottak fenn. Az ügyosztály tevékenysége kiterjedt a selyemgyártásban foglalkoztatott munkások bérének szabályozására is. Irá-