Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

birtokai, a horvátországi birtokok, a határőrvidék voltak a legjelentősebb selyemher­nyó-tenyésztő területek. Jelentős selyemtermelés fejlődött ki az óbudai uradalomban, a királyi család ráckevei uradalmában, az aradi és a nagyváradi uradalomban is. A kincstári birtokokon meghonosított selyemhernyó-tenyésztés a magánföldesúri birto­kokon is elterjedt. A Dunántúlon pl. a Tolna, Zala, Baranya, Győr, Mosón megyék selyemhernyó-tenyésztéséről tesznek az iratok gyakran említést. A kincstár ezeken a vidékeken számos selyemhernyó-tenyészetet, selyemhernyó-tenyésztési hivatalt, fel­ügyelőséget, továbbá fonó-, gömbölyítő-, szárítóüzemeket, raktárakat tartott fenn. A selyemhernyó-tenyészetek, felügyelőségek, fonodák, gombolyítók, selyemgyűjtőrak­tárak gazdasági, építési és személyzeti ügyeinek intézése, az intézmények működésé­nek irányítása jelentette az ügyosztály munkájának javarészét. Az ország több városa, ahol selyemhernyó-tenyésztés, felügyelőség, selyemfonó vagy gömbölyítő is volt, tu­lajdonképp selyemhernyó-tenyésztési központtá vált. Innen irányították a környék selyemhernyó-tenyésztését, ide gyűjtötték be, itt váltották be a környék selyemgubó­ját, s itt gombolyították le, esetleg még meg is fonták a selyemszálakat. Ilyen központ volt Óbuda, Eszék, Temesvár, Versec, Újvidék, Verőce, Pozsega, Zágráb, Várasd városa, hogy csak a jelentősebbeket említsük. Különleges szerepe volt a selyem össze­gyűjtésében Pest-Budának, amely II. József korától kezdve az egész ország selyemter­melésének, illetve a félkészárunak (selyemfonalnak) gyűjtő központjává lett. Ezt a fel­adatot először a pesti sóhivatal látta el, később a budai központi selyemeladó (selyemszétosztó) hivatal (gremiale serici distractionis officium). Budán és Pesten egyébként selyemárveréseket is tartottak. A lakosság által termelt selyemgubó begyűjtésével, beváltásával a vidéki kamarai hivatalok (harmincad-, sóhivatalok, uradalmi tiszttartóságok) is foglalkoztak. Az ügyosztály ellenőrizte a vidéki kamarai tisztviselők ilyen jellegű gazdasági számadá­sait, s gondoskodott a beváltással kapcsolatos költségek kiutalásáról. Azokon a terüle­teken, ahol kamarai adminisztrációk voltak, a selyemtermelés és selyemgyártás köz­vetlenül a kamarai adminisztráció alá tartozott. A kamarai adminisztrációk selyem­hernyó-tenyésztési ügyekben keletkezett tanácsülési jegyzőkönyveit az ügyosztály el­lenőrizte. Mivel az országban termelt nyersanyagot általában kincstári üzemek dolgozták fel (gombolyították le vagy fonták meg), a Kamara foglalkozott a fonatlan vagy fonott se­lyem eladásával. Az anyag jórésze rendszerint Bécsbe került, az ottani selyemszövő­ipart táplálta. A kincstártól szerezték be a selymet a magántulajdonban lévő (elsősor­ban Pest-budai) selyemmanufaktúrák is (pl. a pesti Valeto-manufaktúra). A selyem­ipar állami támogatásának egyik formája volt, hogy a selyemmanufaktúrák a kincstár­tól továbbra is kaptak nyersanyagot hitelbe. A kincstári selyemhitel, selyemelőleg ügyeinek az adminisztrálása is az ügyosztályra tartozott. A selyemhernyó-tenyésztés országos irányításával kapcsolatosan az ügyosztály fel­adata volt a selyemhernyó-tenyésztés előmozdítására irányuló tervek kidolgozása, a vélemények, javaslatok elbírálása, a selyemhernyó-tenyésztés szakmai felügyelete, eperfacsemeték, selyemhernyópeték, selyemhernyó-tenyésztési felszerelés beszerzése és juttatása a különböző városoknak vagy a megyéknek. Budán pl. a selyemhernyó­tenyésztési eszközök számára raktárt is tartottak fenn. Az ügyosztály tevékenysége ki­terjedt a selyemgyártásban foglalkoztatott munkások bérének szabályozására is. Irá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom