Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

nyitásával állították össze a kimutatásokat az országos selyemtermelésről, az egyes kincstári uradalmakban termelt selyemgyapjú értékesítéséről. A nagy költséggel meghonosított magyarországi selyemhernyó-tenyésztés általában nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A XIX. század elejétől kezdve a Helytartótanácsnak és a Kamarának is meghagyták, hogy a selyemhernyó-tenyésztést általában csak a melegebb éghajlatú déli megyékben szorgalmazzák. A későbbi években méginkább megcsappant a kedv a selyemhernyó-tenyésztés iránt. Valószínűleg ez volt az oka annak is, hogy 1827-ben a Kamara a selyemhernyó-tenyésztést, az összes kincstári felszereléssel és épületekkel együtt, 10 évre a bécsi Goldstein és Hoffman cégnek adta bérbe. Az ügyosztály ügyforgalma egyébként 1820 után eerősen csökkent. Az a körülmény, hogy az ügyosztály 1803—1848-ig terjedő iratanyaga jelenleg csupán 3 csomót tesz ki, nemcsak a nagymértékű selejtezéssel indokolható, hanem az ügyforgalom csökkenésével is. A 2.b) alatti 2 iratcsomó Mattich István pozsegai selyemhernyó-tenyésztési gondnok levelezését tartalmazza, amelyet Mattich halála után a Kamara levéltárába küldtek be. Az eszéki selyemhernyó-tenyésztési felügyelővel, illetve Mattich beosztottjaival folytatott levelezés a Pozsega megyei selyembeváltásról, feldolgozásról (gombolyítás, fonás), a termelt selyem mennyiségéről nyújt felvilágosítást. Az iratok kb. az 1810— 1835-ig terjedő időszakból valók. A tanácsülési jegyzőkönyvek szerkezete megegyezik a többi ügyosztály jegyzőkönyveinek szerkezetével, mutató a jegyzőkönyvekhez nincsen. Az 1804 utáni jegyzőkönyvek nem maradtak fenn. Az iratok kútfők és tételek szerinti rendben fekszenek, 1792—1812-ig mutatóval és számsorral felszerelt lajstromkönyvek, 1813—1848-ig számsorral felszerelt mutatókönyvek készültek hozzájuk. Az 1803 utáni időből megmaradt 3 csomónyi iratanyagot a kutatásnál célszerűbb csomónként átnézni. A Mattich-féle iratok rendezetlenek, segédlet nincs hozzájuk. Az 5. pont alatti „Consignatio..." az egyes ügyekre vonatkozólag a következő rovatokat tartalmazza: a tanácsülés száma és ideje, iktatószám, tárgy, határozat, a sürgető irat iktatószáma és kelte, a kiadmány iktatószáma. Az 1802 utáni iratok nagymértékben selejtezettek, a selejtezést a mutatókönyvek számsorlapjain feltüntették.