Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

E 93. SERICI CULTURAE (NEGOTIA) (Selyemhernyó-tenyésztési ügyek osztálya) 1792—1848 25 csomó, 32 kötet 1. Tanácsülési jegyzőkönyvek (Protocolla serici cuiturae) 1792-1804 12 kötet 2. a) Iratok (Serici culturae) b) Mattich István pozsegai selyemhernyó-tenyésztési 1792-1847 23 csomó gondnok halála után maradt iratok (Acta Stefani kb. Mattich) 1810-1835 2 csomó 3. Lajstromkönyvek mutatóval és számsorral (Serici culturae) 1792-1812 7 kötet 4. Mutatók számsorral (Index in serici cultura) 1813— -1848 6 kötet 5. Nyilvántartás a selyemhernyó-tenyésztési ügyekben történt tanácsi döntésekről és kiadmányokról (Consignatio exhibitorum sessionum in serici cultura) 1818— -1841 7 kötet A selyemhernyó-tenyésztési és selyemgyártási ügyek intézésénél Magyarországon 1790 után az 1785 előtti állapotokhoz tértek vissza, azaz ezeknek az ügyeknek az adminisztrálását újból két kormányszékre, a Magyar Kamarára és a Helytartótanácsra bízták. Az országos irányításban a Kamarának jutott a nagyobb szerep. A selyemhernyó-tenyésztés, selyemgyártás ugyanis Magyarországon és Horvátországban csak a kincstári uradalmakban volt viszonylag fejlett, jelentősebb selyemhernyó-tenyésztési intézményekkel, selyemhernyó-tenyésztési szakszemélyzettel is csak a Kamara rendelkezett. Ezért a selyemhernyó-tenyésztés és selyemgyártás szakmai irányítását 1785 előtt és 1790 után is a Kamara feladatává tették, s ugyancsak a Kamarára bízták az országban termelt nyersanyag összegyűjtését is. A Helytartótanács ezzel szemben a törvényhatóságok jelentései alapján figyelemmel kísérte a selyemhernyó-tenyésztés és selyemgyártás országos fejlődését, a törvényhatóságoknak a selyemhernyó-tenyésztést és az eperfanevelést népszerűsítő könyveket osztott szét, támogatta a magánkezdeményezéseket, foglalkozott a meliorációs javaslatokkal, a magántulajdonban lévő selyemgyártó üzemek ügyeivel (engedélyek, az üzemeknek adott kedvezmények, a manufaktúrák összeírása, a selyemgyártással kapcsolatos találmányok). A helytartótanácsi levéltárban a selyemhernyó-tenyésztési ügyek nagyrészt a „Departamentum oeconomiae publicae", a magántulajdonban lévő selyemmanufaktúrák ügyei pedig a „Departamentum commerciale" iratanyagában találhatók. A Magyar Kamara hatáskörébe tartozó selyemhernyó-tenyésztési és selyemgyártási ügyeket 1790—1791-ig az „Oeconomica" ügyosztály intézte. A „Serici culturae" elnevezésű selyemhernyó-tenyésztési osztály csak 1792-ben kezdett működni. Selyemhernyó-tenyésztés — amint ezt már az 1773—1785. évi „Oeconomica" ügyosztály iratanyagának ismertetésénél is említettük — elsősorban a Pest-Budától délre eső kincstári birtokokon folyt. A temesi és a zombori kamarai adminisztráció