Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

A Helytartótanács és a Kamara szétválása után a két kormányszéknek a magyar postaügyekben gyakorolt hatáskörét is szabályozták. JJ. József még 1783-ban feloszlatta a bécsi udvari postabizottságot és a magyarországi postaügyeket, amelyeket eddig a bécsi postabizottság és az udvari fopostahivatal intézett, a Helytartótanácsra és a Kamarára bízta. A Helytartótanács hatáskörébe kerültek az igazgatási és a szervezési teendők, a Kamara ellenőrizte a jövedelmek kezelését. A Helytartótanács és a Kamara egyesítése alatt (1785—1790-ig), sőt az egyesítés előtt is (1783-tól), a postaügyeket majdnem kizárólag a helytartótanácsi „Departamentum postaié" látta el. A kamarai vonatkozású regisztratúrában csupán a „Cassalia" tartalmaz a postaügyekre adatokat. A kettős (helytartótanácsi és kamarai) irányítás inkább 1790-től kezdve öltött határozottabb formát. A helytartótanácsi és kamarai hatáskör elkülönítése kapcsán már 1791-ben úgy döntött a király, hogy a postaügyek intézése továbbra is a Helytartótanácsnál marad, a Kamara csupán a jövedelmeket szedi be, illetve csak a gazdasági ügyeket látja el. Az 1792. február 20-i és március 8-i királyi rendelet pontosabban körülírta a Kamara postaügyi hatáskörét. E rendeletek szerint a postaalkalmazottak fizetésének kiutalása, az összes postajövedelmek kezelésének ellenőrzése teljesen kamarai hatáskörbe tartozik. A Kamara nemcsak az egyes pénzkiutalásoknál, hanem a postajövedelmek mindennemű ellenőrzésénél is a Helytartótanácstól függetlenül levelezik az egyes postahivatalokkal. A Kamara kapja meg az ilyen ügyekben döntést hozó királyi rendeleteket is. Ezzel szemben az olyan ügyekben, amelyeknek igazgatási és gazdasági (pénzügyi) vonatkozásuk van (pl. fizetésemelések, a postahálózat bővítése, postaállomások létesítése, a viteldíj felemelése stb.), a Helytartótanács és a Kamara közösen (vegyes bizottsági üléseken) dönt. Meg kell jegyezni, hogy ezek a „vegyes" ügyek voltak többségben, mert a legtöbb postaügynek igazgatási és pénzügyi vonatkozása is volt. A Helytartótanács és a Kamara hatásköre csak a levélpostaügyek igazgatására terjedt ki. Az utas-, pénz-, csomagszállítást végző kocsiposta ügyeit az egész osztrák birodalomban központilag a bécsi kocsiposta-főigazgatóság (Hauptpostwagendirection) intézte. A kocsiposta ügyeiben pl. a Kamara csak akkor járt el, ha erre külön királyi rendeletet kapott. A levélposta fontosabb ügyeinek intézésénél is meglehetősen szűkreszabott volt a Helytartótanács és a Kamara hatásköre, lényegében az alsóbb hatóságok (megyék, városok) kérelmeinek továbbítására, javaslatok adására terjedt ki. A posta belső ügyvitelét, a hálózat bővítését, a postajáratok elosztását, a viteldíjakat összbirodalmi szempontok szerint Bécsben döntötték el, s ezeket a döntéseket a királyi rendeletek közölték a Helytartótanáccsal és a Kamarával. A Helytartótanácsnak és a Kamarának a lgtöbb esetben csak az volt a feladata, hogy ezeket a királyi rendeleteket végrehajtsa. A postaügyek intézése 1790—92-ig még a „Cassalia" ügyosztály hatáskörébe tartozott, 1793-tól kezdve az ügyek intézésére külön ügyosztályt (Postalia) állítottak fel. (Megjegyezzük, hogy a postával kapcsolatos pénzkiutalásokra, jövedelmekre a „Cassalia"-ban 1793 után is találunk adatokat.) Az ügyosztály munkaköre az 1792. évi szabályozás szerint alakult ki. A postatisztviselők személyzeti ügyei annyiban tartoztak az ügyosztályra, hogy itt intézték el a fizetések, napidíjak, útiköltségek ügyeit, a nyugdíjügyeket, általában a személyzeti ügyek gazdasági vonatkozású részét. Az új postaépületek építésének, a postaépületek javításának, a postatisztviselők lakásainak, új