Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

ményelőlegeket főleg 1794—95-ben utalták ki, a további esztendőkben inkább az előlegek megtérítésének, elengedésének ügyei adtak munkát. Fontos feladat volt a katonaság, az osztrák örökös tartományok, a kamarai alkalmazottak, a bányaalkalmazottak ellátásának elősegítése végett az ilyen célra fordítható kincstári gabona és más termény (pl. kukorica) számbavétele, a nélkülözhető termények katonai magtárakba, Ausztriába vagy más rendeltetési helyre való szállítása, illetve irányítása. Az uradalmi alkalmazottak gabona összevásárlására, magtárak építésére, szállítási eszközök előteremtésére is rendeleteket kaptak. Az 1810-es években már inkább csak az összevásárlás, szállítás, eladás ügyei, az eladásra kerülhető termények összeírása, a vetések ellenőrzése, a várható termés megbecslése foglalkoztatta az uradalmakat. Az iratanyagban többféle kimutatás, táblázat található (terménykészletről, eladott gabonáról, ínségeseknek juttatott terményekről, ínségben lévő jobbágyokról, terményárakról). A táblázatok egy része a számvevőséghez került át összesítés céljából, ezek nincsenek meg az iratanyagban. Az ügyosztály hatásköre ínségügyekben nemcsak a kincstári uradalmakra, hanem az üresedésben levő egyházi javak birtokaira is kiterjedt. A francia háborúk végén a Kamarának a kincstári termények gazdálkodásával, a katonaság és lakosság ellátásával kapcsolatos teendői megfogyatkoztak. Az ügyosztály, amelyet a háborús gazdálkodás szükségletei hívtak létre, 1813-ban megszűnt. Összezsugorodott feladatkörét (katonaság ellátása, terményszállítás Ausztriába) az uradalmi ügyosztályok, elsősorban az „Oeconomica" vették át. A tanácsülési jegyzőkönyvek szerkezete megegyezik a többi ügyosztály tanácsülési jegyzőkönyveinek szerkezetével. A jegyzőkönyvek között a currens protocollumok nem maradtak fenn. Mutató a jegyzőkönyvekhez nincsen. Az 1804 utáni jegyzőkönyveket kiselejtezték. Az iratanyag kútfők és tételek szerinti rendben fekszik, mutatóval és számsorral ellátott lajstromkönyvek segítségével lehet benne kutatni. (L. az 1790 utáni ügyosztályok elé írt bevezetőt.) Az 1805—1813-ig terjedő korszak iratai selejtezettek, a selejtezést a lajstromkönyvek számsorlapjain feljegyezték. E90. POSTALIA (Postai osztály) 1793-1849 26 csomó, 56 kötet 1. Tanácsülési jegyzőkönyvek (Protocolla postalia) 2. Iratok (Postalia) 3. Lajstromkönyvek mutatóval és számsorral (Postalia) 4. Mutatókönyvek számsorral (Index in postalibus) 1793-1799 1801-1805 11 kötet 1793-1847 26 csomó 1793-1812 11 kötet 1813-1849 34 kötet