Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

A szabad királyi bányavárosok (az ún. hét alsó-magyarországi bányaváros: Körmöcbánya, Újbánya, Bakabánya, Bélabánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Libetbánya), továbbá Breznóbánya és Nagybánya a tisztújítás, a városi gazdálkodás ügyeiben éppúgy a Magyar Kamara alá tartoztak, mint a többi szabad királyi város. A bányavárosok ügyeit is többnyire a „Civitatensia" ügyosztály intézte. Az 1824—1835-ig terjedő időszakban a szabad királyi bányavárosok részére külön ügyosztályt tartottak fenn. A bányavárosi ügyosztály felállítása nyilván kapcsolatos volt azokkal a különleges feladatokkal, amelyek a bányaügy egy részének az átvétele következtében hárultak a Kamarára. Az uralkodó ugyanis 1807-ben a magyar bányaigazgatás egy részét kivette a Bécsi Kamara (illetve a Bécsi Kamara kebelén belül működő Bányászati Kamara) hatásköre alól, s a négy magyarországi bányaigazgatóság (alsó-magyarországi, szomolnoki, nagybányai és oravicai) személyzeti és közigazgatási ügyeinek intézését a Magyar Kamarára bízta. (A bányák gazdasági, szakmai és számadási ügyeit továbbra is a Bécsi Bányakamara ellenőrizte.) Mivel a bányákra, illetve a bányaszemélyzetre vonatkozó közigazgatási ügyek szoros kapcsolatban állottak azoknak a városoknak az ügyeivel, amelyeknek területén a bányák voltak, a Magyar Kamara — legalábbis tizenkét esztendeig — a bányavárosok ügyeit elkülönítette a többi szabad királyi város ügyeitől. A bányavárosi ügyosztályra és iratanyagára is érvényes mindaz, amit a városi ügyosztály (Civitatensia) tevékenységéről és iratairól elmondottunk. Az ügyosztály legfőbb feladata tehát a tisztújítás és a városi gazdálkodás ellenőrzése volt. Ezeken túlmenően az ügyosztály iratanyagában speciálisan a bányavárosokat illető ügyek is előfordulnak. A Magyar Kamara ugyanis köteles volt a bányák működését a tőle telhető módon segíteni, s ezzel kapcsolatban oda kellett hatnia, hogy a bányavárosok és a bányaigazgatóságok között jó együttműködés alakuljon ki. A városi és bányagazdálkodás gyakori érintkezéséből számos felsőbbhatósági beavatkozást igénylő ügy keletkezett, mint pl. ingatlanviták a városok és a bányák között, városi szállítások és juttatások a bányák részére, városi polgárok bányabér-ügyei (urbura), az iskolák, templomok fenntartásának, tanítók, lelkészek ellátásának a városi és a bányapénztárakat közösen érintő terhei, a városok erdejének, fájának biztosítása a bányák részére stb. Az ügyosztály anyagában a szabad királyi bányavárosokon kívül a mezővárosi rangban lévő bányavárosok, így pl. Felsőbánya, a 16 szepesi mezőváros városi gazdálkodásának, számadásainak ellenőrzésére is vannak adatok. (A szepesi városok közül különösen Iglóra és Leibitzre vonatkozólag lehet adatokat találni.) A felvidéki szabad királyi bányavárosok közigazgatásának és városi gazdálkodásának közvetlen felügyeletét a Selmecbányái főbányagróf látta el, aki egy személyben a bányavárosok örökös királyi biztosa is volt, s mint ilyen a Magyar Kamara alá tartozott. (Egyébként a Bécsi Kamara rendelkezett vele.) A tisztújítás, a városi gazdálkodás ellenőrzéséről a főbányagróf, illetve megbízott tisztviselői a Magyar Kamarának tartoztak jelenteni. A nagybányai kerületben a királyi biztosi tisztséget rendszerint a bányafelügyelő vagy megbízottja látta el. A Kamara elsősorban a főbányagróffal, illetve a bányafelügyelőkkel levelezett. Az ügyosztály tanácsülési jegyzőkönyvei nem maradtak fenn. Az iratok irattári rendszere megegyezik a többi ügyosztály kútfő-tételes irattári rendszerével. Az iratokban betűrendes mutatókkal lehet kutatni. (L. az 1790 utáni ügyosztályokhoz írt bevezetőt.)