Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

mével együtt 1752-ben a trieszti főintendantúra alá helyeztek, és az osztrák tengermelléki tartományhoz csatoltak. A Magyar Kamara területi illetékességének teljes helyreállítását a továbbiakban elősegítette az, hogy a bécsi udvar — a racionális és jövedelmezőbb pénzügyigazgatás, kincstári gazdálkodás megteremtése végett — a XVIII. század II. felében már elvetette a magyar kamarai gazdálkodási terület széttagoltságának elvét. Ilyen viszonyok között került sor a Lengyelországnak elzálogosított és 1772-ben visszacsatolt 16 szepesi város kerületének, 1776-ban a fiumei kormányzóságnak, 1778-ban a temesi bánságnak a Magyar Kamara alá való helyezésére. A Kamara területi integritását a XVIII. század II. felében tehát visszaállították.

35 A kamarai hatáskör a török uralom után A török uralom megszűnésével a magyar állam pénzügyigazgatásánál lényeges változást jelentett az, hogy a Magyar Kamara többé nem foglalkozott a hadiadó ügyeivel. Egyébként — kb. 1740-ig — nem módosult a Magyar Kamara pénzügyigazgatásának a XVI. és XVII. század folyamán kialakult hatásköre. A kamarai gazdálkodási ágak közül a két legjövedelmezőbb, a kincstári bányászat és a pénzverés, a sóbányászat és sóértékesítés regáléja továbbra is a Bécsi Udvari Kamara kezében maradt, és ezeknek a gazdálkodási ágaknak a bevételei is közvetlenül a Bécsi Udvari Kamara pénztárába (illetve 1714-től 1744-ig a bécsi Universalbancalitát pozsonyi fiókpénztárába) folytak be. A Kamara birtokigazgatással és birtokgazdálkodással kapcsolatos teendőinek jellege a török uralom után, az 1686 előtti korszakhoz képest egyideig szintén nem változott. Igaz ugyan, hogy a töröktől visszaszerzett területen a kincstár tulajdonába hatalmas kiterjedésű, gazdátlan birtoktestek kerültek. Ezeket azonban nem a Magyar Kamara, hanem a Bécsi Udvari Kamarától közvetlen függésben lévő Budai Kamarai Adminisztráció kezelte. E birtokokat nagyrészt értékesítették, illetve egy részüket a fegyverváltság kifizetése ellenében visszaadták a régi tulajdonosoknak. Mire a volt hódoltsági terület túlnyomó része a Budai Kamarai Adminisztráció megszűntével 1709-ben a Magyar Kamara fennhatósága alá jutott, ezek a kincstári birtokok nagyon megfogyatkoztak. A Magyar Kamara kezelésében 1720 után már alig maradt néhány kisebb terjedelmű birtok. Nagyobb mértékű kamarai birtokgazdálkodás ezeken — az 1686 előtti korszakhoz hasonlóan — nem alakulhatott ki. A birtokgazdálkodás Mária Terézia korában lépett a komolyabb fejlődés útjára. A Szepesi Kamarai Adminisztráció szorosabb alárendelése következtében 1740 után nagy birtoktestek jutottak a Magyar Kamara igazgatása alá. Növelte a kincstári birtokok számát az 1740-es években a Szegedi Kamarai Inspektoratus, a Bácsi, majd a Szlavón Kamarai Adminisztráció területének visszacsatolása. Tovább szaporította a földbirtokot 1773-ban a fiumei kerületnek, majd 1778-ban a temesi bánság területének a Magyar Kamara alá való helyezése. Meg kell jegyezni, hogy e birtokokon, amelyeket a visszacsatolás előtt a Bécsi Udvari Kamara maga igazgatott, már jelentős uradalmi gazdálkodás fejlődött ki. Különösképp vonatkozott ez a Bács megyei és a bánsági birtokokra. A birtokszerzésben továbbra is szerepet játszott a háramlás s a királyi jogoknak peres úton való érvényesítése. A nagy kiterjedésű óbudai uradalmat a Kamara peres úton szerezte vissza 1766-ban a Zichy családtól.