Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

A Magyar Kamara a nagy kiterjedésű birtokokon komoly hasznot hozó gazdálkodást honosított meg. Az uradalmi ügyeket az ügyosztályi rendszer bevezetése után a kamarai központnál több ügyosztály látta el, s külön ügyosztályokat létesítettek a kamarai birtokok telepítési ügyeinek, a selyemtenyésztésnek, majd 1790 után a birtokok értékesítésének az intézésére is. A kamarai központtól távolabb eső uradalmak gazdálkodásának közvetlen irányítására kamarai adminisztrációkat állítottak fel. Ezek közül a legfontosabb a Kassai és a Bánsági Kamarai Adminisztráció volt. Az egyes uradalmak jószágigazgatóságai (praefectoratus), tiszttartósági (provisoratus) — a harmincadhivatalokhoz, a sóhivatalokhoz hasonlóan — a Magyar Kamara vidéki hivatali szervei voltak.

36 Említettük, hogy a Magyar Kamara birtokgazdálkodásában 1686 előtt fontos helyet foglalt el a várbirtokok gazdálkodásának ellenőrzése. Ez a feladata a török uralom után megszűnt. Az egyházi birtokok közül az üresedésben lévő egyházi méltóságok uradalmait továbbra is a Kamara kezelte. E birtokok jogi és gazdasági ügyeinek intézésére 1772 után szintén külön kamarai ügyosztályokat létesítettek. A Kamarának szerepe volt 1773-tól 1790-ig a közalapítványi uradalmak gazdálkodásának irányításában is. Az alapítványi uradalmak ügyeit azonban 1790 után a Helytartótanács vette át tőle.

37 A harmincadigazgatásnál a XVII. század második felében, amint már említettük, a harmincadhivatali szervezet túlméretezett volta okozott problémát. A török hódoltság után sikerült elérni azt, hogy a felesleges hivatalokat megszüntették. A Magyar Kamara a XVIII. század folyamán az alája rendelt új területekkel együtt természetesen az ottani harmincadszervezetet is átvette, így harmincadügyi feladatköre a területnövekedéssel párhuzamosan bővült. A harmincadbevételek továbbra is jelentős szerepet játszottak a Magyar Kamara pénzgazdálkodásában. A harmincadügyek intézésénél a XVIII. században elég nagy változatosság tapasztalható. A közvetlen kamarai irányítást többször felváltotta más igazgatási és gazdálkodási forma. A bécsi udvar pl. 1726-ban úgy döntött, hogy a harmincadokat a bevételek növelése céljából Neffczer Konrád Farkas kamarai tanácsosnak bérbe adja. A bérlő a bérleti összeg beszolgáltatása ellenében felhatalmazást nyert az ügyek önálló intézésére. A bérletet 1734-ben megszüntették, és a magyarországi harmincadügyek intézésére önálló harmincadigazgatóságot állítottak fel. Ez az önálló harmincadigazgatóság többféle változatban 1749-ig működött, akkor Grassalkovich kamaraelnök javaslatára feloszlatták. A harmincadügy ezután újból beépült a kamarai központ ügyintézésébe. A harmincadigazgatói tisztséget ugyan megtartották, de hatásköre és függősége erősen megváltozott. Azelőtt az önálló harmincadigazgatóság vezetője volt. Most az új harmincadigazgató a Magyar Kamara személyzetéhez tartozott, kamarai tanácsosként igazgatói címmel ellátta a harmincadügyek irányítását. Munkájára a kamarai tanács felügyelt. A különálló harmincadügyi pénztár és számvevőség pedig beolvadt a Magyar Kamara főpénztári hivatalába, illetve számvevőhivatalába. A harmincadszervezet a vámigazgatás mellett többször járulékos feladatokat is ellátott. Az 1740-es években pl. az aranymosás felügyeletét is a harmincadigazgatóra bízták. A harmincadügy igazgatása II. József koráig maradt a Magyar Kamara hatáskörében. A Kamara és a Helytartótanács egyesítésével egy időben az uralkodó — a bevéte-