Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

is — nyilván a Rákóczi-szabadságharc leszerelésére irányuló politikai meggondolásából — megszüntette az új szerzeményi területek legnagyobb részét igazgató Budai Kamarai Adminisztrációt, s az új szerzeményi területek nagy részét visszacsatolta a Magyar Kamarához. Az új szerzeményi területek déli része, a Szlavón Kamarai Felügyelőség, a Szegedi, Aradi és Szerémi Felügyelőségek területei — azzal az indoklással, hogy ezek jövedelmei a császári sereg ellátása szempontjából szükségesek — továbbra is a Bécsi Kamara fennhatósága alatt maradtak. A magyar rendeket és az országgyűlést természetesen nem elégítette ki a Kamara területi hatáskörének részleges helyreállítása. A politikai viszonyok egyelőre nem voltak kedvezőek a további követelésekre. Mária Terézia uralkodásának elején, az osztrák örökösödési háború kitörésekor azonban a magyar rendek számára jobb politikai helyzet alakult ki engedmények kiharcolására, s ekkor a Magyar Kamara területi joghatóságának kérdésében is további eredményeket sikerült elérniük. A magyar rendek támogatása az osztrák örökösödési háború első éveiben nagyon fontos volt a rendkívül súlyos helyzetben lévő birodalom számára. E támogatás ellenében a magyar nemesség az 1741. évi országgyűlésen a nemesi kiváltságokat, adómentességet újból megerősítő törvénycikkeken kívül, több olyan törvénycikket is elfogadtatott Mária Teréziával, amelyek az állami önállóság és a nemzeti függetlenség kérdését érintették. Az utóbbiak közül számos a Magyar Kamara jogállására is hatással volt. Az 1741. évi XIV. tc. a Magyar Kamara függetlenségéről, területi és működési hatáskörének a magyar törvények szerint való szabályozásáról, arról, hogy csak az uralkodónak legyen alárendelve, a XVIII. tc. pedig a magyar kormányszervek joghatósága alól kivont területeknek az országhoz való visszacsatolásáról, az L. tc. AlsóSzlavónia visszakapcsolásáról döntött. A kamarai igazgatást érintő törvényeket Mária Terézia többé—kevésbé végre is hajtotta. A Magyar Kamara területi illetékességét az 1741. évi XIV., XVUI. és L. tc.-ek végrehajtása nagy mértékben kiszélesítette. Az 1742. március 10-i királyi rendelet értelmében (az 1741. évi XVIII. tc. részbeni végrehajtása) először a szegedi kamarai kerületet (Szegedi Inspektoratus, Szegedi Provizorátus) helyezték a Magyar Kamara fennhatósága alá. A Szegedi Inspektorátust addig a Bécsi Udvari Kamara igazgatta. Hatásköre a Csongrád, Csanád, Arad, Bács-Bodrog, részben Zaránd megyék kamarai gazdálkodási ügyeire terjedt ki. Az átadás után 1743—44-ben megszüntették és a kamarai igazgatáshoz csatolták a tiszai és a marosi katonai határőrvidéket is. Az Inspektoratus területén a legnagyobb birtokkomplexum Bács-Bodrog megyében feküdt, ennek igazgatására külön Bácsi Adminisztrációt tartottak fenn, amelyet a Szegedi Inspektorátussal együtt szintén a Magyar Kamara alá eső területhez kapcsoltak. Néhány évvel később, 1746-ban (az 1741. évi L. tc. alapján) Alsó-Szlavóniát helyezték magyar fennhatóság alá, s a visszacsatolt részben három megyét (Szerem, Verőce, Pozsega) szerveztek. A Szegedi Inspektoratus, a Bácsi Adminisztráció, a Szlavón Adminisztráció visszacsatolásával, a Szepesi Adminisztrációnak 1740 után már teljes alárendelésével a Magyar Kamara fennhatósága alá eső terület megközelítette a magyar törvényekben előírt kiterjedést. Nem tartozott továbbra sem a Magyar Kamarához a temesi bánság területe, amelynek visszacsatolását az 1741. évi XVIII. tc. ugyan szintén kimondta, de visszacsatolása csak később történt meg, azonkívül a horvát tengerpart, amelyet Fiu-