Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)
I. A MAGYAR KAMARA
irányításával a királyi jogügyi igazgatóság végezte el. A királyi jogügyi igazgatóság vette át a volt jezsuita birtokok peres ügyeit is (1. erre vonatkozólag még a „Fiscalia, juridica stb." departamentum — E 53. — anyagát). A jezsuita vagyon leltározása, jogi helyzetének tisztázása 1776-ig nagy vonalakban, egyes részletkérdéseket kivéve, megtörtént. Az egyházi jellegű vagyont rendeltetésszerű tanulmányi célokra fordították. A világi jellegű vagyon a magyar törvények értelmében a kincstár birtokába jutott. A kincstárt illették a rend kisebb ingatlanai és kihelyezett tőkéi is. A királynő adomány formájában a jezsuita vagyon eme részét is a tanulmányi célokra szánt alaphoz csatolta. Ebből az alapból létesítették 1775-ben az egyetemi alapot és 1780-ban pedig a tanulmányi alapot. A volt jezsuita vagyon átvétele és tanulmányi célokra való rendelése után változás következett be a Kamarának a jezsuita ügyekkel kapcsolatos eddigi hatáskörében is. Mária Terézia 1775-ben elrendelte, hogy a tanulmányi célokra rendelt egész jezsuita vagyon felügyeletét a Kamarától a Helytartótanács vegye át. Az 1775. évi számadásokat még a Kamara és a Helytartótanács közösen ellenőrizte. Az év végeztéig azonban a kamarai tisztviselőknek a jezsuita ügyeket és a jövedelmeket a Helytartótanácsnak kellett átadni. A Helytartótanács felügyelete alá került a „fundus exjesuiticus" pénztára is. A volt jezsuita vagyonnak tanulmányi célokra való fordításával együtt az ügyek intézése a feloszlatást intéző vegyes bizottságtól a Helytartótanács kebelén belül felállított tanulmányi bizottság feladatkörébe került át. Ez a „commissio studiorum" az oktatási ügyek irányításán, a tanulmányi célokra rendelt pénzek felhasználásán, a rend feloszlatásával kapcsolatos még megoldandó ügyeken kívül a volt jezsuita birtokok gazdálkodásával, eladásával, bérbeadásával is foglalkozott. (A jezsuita rend feloszlatására és a tanulmányi alap ügyeire (1785-ig) a Helytartótanácsnál lásd a Departamentum litterario-politicum iratanyagát.) A Magyar Kamarának a jezsuita rend feloszlatását, illetve a jezsuita alapot illető hatásköre 1776-ban tehát erősen leszűkült, azonban teljesen nem szűnt meg. A Kamara jezsuita ügyeket intéző departamentumának továbbra is többféle feladatot kellett ellátnia. A jezsuita vagyon, elsősorban a városi javak állami kisajátítása, 1776 után tovább folyt, ezeket a kamarai kiküldöttek részvételével továbbra is a vegyes bizottságok intézték. Tovább folyt a jezsuita ingatlanok, főleg a városiak eladása. A befolyt összegeket a kamarai pénztárak vették át, és juttatták el a „fundus exjesuiticus" pénztárába. A kamarai tisztviselők a jezsuita tőkék kezelésével is foglalkoztak. A volt jezsuiták nyugdíjait az uradalkodó rendeletére a kamarai főpénztár, illetve a vidéki pénztárak folyósították, bár e kiadásokat az „exjesuita" alap pénztárának meg kellett térítenie. A volt jezsuita birtokok építészeti ügyeit szintén a Kamara építészeti személyzete látta el, mivel a Helytartótanácsnak erre megfelelő szerve nem volt. Mindezekben a kérdésekben a Kamara kapcsolatban állott a Helytartótanáccsal és a vidéki kamarai tisztviselőkkel. Nem változott meg a Kamara hatásköre ebben az időszakban sem a volt jezsuita javak jogi és peres ügyeit illetőleg. Ezeket az ügyeket továbbra is a Kamara fennhatósága alatt álló királyi jogügyi igazgatóság intézte. Az uralkodó 1776-ban rendeletileg is a királyi jogügyi igazgatóra bízta a volt jezsuita javak jogi és peres ügyeit. A királyi jogügyi igazgató lett ennek az alapnak legfőbb ügyésze, s alája rendelték az alap birtokainak ügyészeit is. Az alap javaival kapcsolatban igen sok peres, vitás ügy akadt:
