Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

részben továbbra is a javak egyházi és világi jeliegének eldöntése, a különféle birtokperek lefolytatása, követelések, adósságok ügyei, jobbágyok perei. A királyi jogügyi igazgató a Kamarán keresztül tartotta a kapcsolatot az alap ügyeit intéző Helytartótanáccsal. Amint említettük, a volt jezsuita vagyonból az egyetemi alap 1775-ben, a tanulmányi alap 1780-ban létesült, 1780-tól kezdve a két alapot tanulmányi alapnak (fundus studiorum) hívták. Ügyeit a tanulmányi ügyek főhatósága, a Helytartótanács intézte. II. József mindjárt uralkodása elején, 1781-ben, megváltoztatta az épphogy létrehozott tanulmányi alap közjogi helyzetét. Abból az elvből kiindulva, hogy a nevelés irányítása amúgy is az állam dolga, s hogy ennek költségei amúgyis a kincstárt terhelik, feleslegesnek tartotta külön tanulmányi alap fennállását, és 1781-ben elrendelte, hogy a tanulmányi alap egész vagyonát a tőkékkel, az ingatlanokkal együtt, a Helytartótanácstól a kincstár, illetve a kincstár gazdálkodását irányító hatóság, a Magyar Kamara vegye át. Ezzel a volt jezsuita vagyon, illetve mostmár tanulmányi alap javainak kezelése ismét a Kamara hatáskörébe került vissza, s ott maradt egészen 1785-ig. A nevelés ügyének irányítása természetesen a Helytartótanácsnál maradt továbbra is. A tanulmányi alapból a nevelésügyre fordított kiadásokat a Helytartótanácsnak és a Kamarának közösen kellett megállapítania. Az összegeket a Kamara utalta ki. A Kamara egyébként a Helytartótanácstól átvette az uradalmakat, azok személyzetét, gondoskodott a javak kezeléséről és a gazdálkodásról ugyanúgy, amint ezt az 1773— 1776-ig terjedő időben tette. A Kamara 1782-ben vette át a tanulmányi alap vagyonát és a pénztárát a Helytartótanácstól. A Kamarának az alap vagyonának állásáról a Helytartótanácsot időnként tájékoztatnia kellett. A tanácsülési jegyzőkönyvek szerkezete megegyezik a többi ügyosztály jegyzőkönyveinek szerkezetével. Mutató nincs hozzájuk. Az iratok irattári rendszere nem közös a többi ügyosztály iratainak a rendszerével. Az iratok önálló rendszer alapján évenként újból kezdődő sorszámok szerint rendezettek, s e sorszámozásban a tanácsülések szerint és időrendben követik egymást. (A tanácsi iktatás az iratok hátsó lapján, alul található.) Megjegyzendő, hogy az iratokon a fenti sorszámozás nincs meg minden esztendőben. Főleg azokban az években, amikor nincsen mutató, az iratok csak a tanácsülések sorszámai és egy-egy tanácsülésen belül tételszámok szerint rendezettek. Az iratok fenti rendje egyébként másodlagos rend. Az iratok először a jezsuita rendházak székhelyei szerint és azon belül numerusok szerint voltak rendezve. A helységek nevei és a numerusok az iratokon jelenleg is rajta vannak. E jelzetek azonban ma már elavultak. Az iratokhoz csupán az 1773., 1779., 1781., 1783—1785 esztendőkből van numerusokra utaló betűrendes mutató. A többi esztendő anyagát a kutatásnál csomónként kell átnézni. A 4. pont alatt felvett vegyes iratokhoz mutató nincs. A régi irattári rend jelzetei (a rendházak székhelyének neve és a numerus) ezeken az iratokon is megtalálhatók. Az iratcsomót a kutatásnál szintén át kell lapozni. A tanulmányi alap javainak ügyeit 1785 után a helytartótanácsi „Departamentum fundi studiorum" intézte.