Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

célkitűzéseivel. A bécsi udvar ugyanis a külföldi cikkek kizárásával a magyar piacot az osztrák ipar részére igyekezett biztosítani. A fentiek érdekében és a vámjövedelmek emelése céljából 1774-ben mind Ma­gyarországon, mind az örökös tartományokban harmincad-reformot hajtottak végre. A külföldről bejövő áruk pontos megvámolása céljából az ország belsejében lerakóhe­lyeket (Legstatt) létesítettek. A külföldi árut a határállomásról ide irányították. Ez a harmincadhivatalokra újabb feladatokat rótt, s újabb személyzet beállítását tette szük­ségessé. A forgalom ellenőrzésére harmincadfelügyelőségeket szerveztek, amelyek a határmenti vámhivatalokat, az áruknak a lerakóhelyekre való irányítását, a postázást ellenőrizték, s intézkedéseket tettek a csempészet megakadályozására. A harmincad­felügyelőségeket először a lengyel határ, majd délen a török határ mentén állították fel. (Benignae resolutiones 1774 június No. 27.) Személyzetük válogatott emberekből került ki. Az ügyosztály iratanyaga magára a harmincadszabályozásra nem ad sok tájékozta­tást. Többet nyújt a harmincadigazgatás mindennapi, apró-cseprő adminisztratív ügye­ire. Az ügyosztály intézte a harmincadhivatalok személyzeti ügyeit; alkalmazások, fi­zetések, útiköltségek, tisztviselői lakások, szabadságolások, eltávozások. Foglalkozott a harmincadtisztviselők óvadékaival, a tisztviselők visszaéléseivel, az ezzel kapcsola­tos eljárásokkal, vagyonzárlatokkal, a tisztviselők hagyatékaival, a tisztviselők adós­ságaival. A harmincadhivatalok építési és műszaki ügyeit az ügyosztály az „Aedificia­lia seu aedilia" departamenmmmal együttesen látta el. Az ügyosztály szabályozta a vámkezelési eljárást, az áruk becslését, raktározását, pecsételését, az áruk elkobzását, visszaadását. (Idetartoztak a vámhivatalokban hasz­nálatos súlyok és mértékek ügyei.) Közölte felsőbb rendeletek és szabályozás alapján a hivatalokkal a vámtételeket és azoknak az áruknak a jegyzékét, amelyeknek behoza­talát vagy kivitelét megtiltották. Egyes áruk és cikkek behozatalára, illetve kivitelére a harmincadhivataloknak külö­nös gondot kellett fordítaniuk. Ide tartoztak elsősorban a behozatal szempontjából a kávé, tea, kakaó, cukor, a fűszerek, továbbá az olaj, a dohány. A török birodalomból hazánkba irányuló állatbehozatal ügyeivel is sokat foglalkozott a departamentum. A termények és a hüvelyesek, a zab és széna behozatala, kivitele elsősorban az örökös tartományok és a katonaság ellátása szempontjából érdekelte a bécsi udvart. Kiemel­hetők továbbá a bor, pálinka, ecet behozatalára és kivitelére, továbbá a gyapjú és gya­pot, posztó behozatalára vonatkozó ügyek. Az ún. görög kereskedőkre vonatkozólag is sok anyagot nyújtanak az iratok. Külön ügycsoportokban (1783-tól külön kútfőkben) vannak a katonai, nemesi, pol­gári személyek, manufaktúrák vámmentességeinek, vámkedvezményeinek, továbbá az árucsempészetnek, az azzal kapcsolatos eljárásoknak, vizsgálatoknak iratai. Az ügyosztály többek között foglalkozott az egészségügyi határzárak, az ott felállí­tott veszteglőintézetek, a járványos területerői érkezett áruk fertőtlenítésének ügyeivel is. Ezek részben egészségrendészeti, részben gazdasági természetű ügyek voltak (pénz kiutalása a veszteglőintézeteknek). A harmincadhivatalok számadásait a Kamara számvevősége ellenőrizte. A szám­adások felküldésére, a hiányok megmagyarázására vonatkozó rendeletek, felszólítá­sok kibocsátásában azonban az ügyosztály működött közre. Irányításával készítették el

Next

/
Oldalképek
Tartalom