Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

a harmincadhivatalok a kimutatásokat az ámforgalomról. A kimutatásokat a kamarai számvevőség harmincadi osztálya összesítette, s ezeket az áruforgalmi összesítéseket (tabelláé mercantiles, tabelláé commerciales) az udvarhoz kellett felküldeni a kereskedelem ellenőrzése végett. Az egyes harmincadhivatalokat 1774 után a harmincadfelügyelők vizsgálták és ellenőrizték. A vizsgálatokra vonatkozó utasítások és a harmincadfelügyelők vizsgálati jelentései az ügyosztály anyagában találhatók. A fentiek mellett az ügyosztály az arany- és ezüstpénz kivitelének és behozatalának ellenőrzésével, útlevelek ellenőrzésével is foglalkozott. Az iratanyagban tiltott könyvek behozatalának megakadályozásával kapcsolatos ügyek is vannak. A harmincadügyekben keletkezett kiadmányokat 1773—1778-ig külön kiadmánykönyvekbe (liber expeditionum tricesimalium) vezették be. Egy-egy kötet három részre oszlik: az uralkodóhoz tett felterjesztések (repraesentationes), a napi folyóügyek (currentia), a csempészeti ügyek (contrabandalia) kiadmányaira. A köteten belül a felterjesztésekre és a folyóügyekre közös betűrendes mutató, a csempészeti ügyekre külön betűrendes mutató van. A mutatók a kötet lapszámára utalnak. A kiadmánykönyvek időrendben, a tanácsülések folyószámai szerint tartalmazzák a kiadmányok bő kivonatát, oldalt címszavak találhatók. A tanácsülési jegyzőkönyvek szerkezete megegyezik a többi ügyosztály jegyzőkönyveinek szerkezetével. Mutatójuk nincs. Egy-egy évben rendszerint két-két kötet található, az egyik Magyarországra és Újvidék, Eszék, Zimony, Pétervárad szlavóniai harmincadállomásokra vonatkozik. A második kötet a fenti állomások kivételével a Szlavónia és Horvátország harmincadállomásaira vonatkozó jegyzőkönyveket tartalmazza. Az iratok irattári rendszere 1782-ig közös a többi ügyosztály iratainak rendszerével. Az iratok havonként újból kezdődő numerusok szerint rendezettek, a sorszámozás közös a többi ügyosztály iratainak sorszámozásával. Mutatójuk a „Libri capitales" nevű közös ügyosztályi lajstrom. (L. az ügyosztályok elé írt bevezetőt és a „Libri capitales" c. állag ismertetését.) Az iratoknak 1783-tól kezdve önálló rendszerük van. Az iratokhoz készült lajstromkönyvek szerint ez 1783—84-ben kútfő-tételes rendszer. Az iratokat csak 1783 egy részében rendszerezték kútfők és tételek szerint, az iratanyag többi részén ezt nem vitték keresztül, itt az iratokon megállapíthatatlan rendszerű numerusok találhatók. Az 1785. évi iratok az egész éven végigfutó numerusok szerint fekszenek. Betűrendes mutatójuk van, amely az iratok numerusára utal. Az iratok nagymértékű selejtezésen estek keresztül. A megmaradt három csomó kutatásánál legegyszerűbb az iratokat átnézni. A megmaradt iratok a fasciculusok iratjegyzékein piros karikával vannak megjelölve.