Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

Ferenc, Czindery Ignác) jelentései alkották 1736—1756 között, ezeket azonban az 1957. évi tárgyalások alapján az Országos Levéltár kénytelen volt kiszolgáltatni Jugoszláviának. Ilymódon Zitkovszky István ügyész 1726—1746, Sándorffy 1715— 1756 közti és Sajgho János jogügyi aligazgató 1730— 1750-es évekbeli jelentései alkotják a sorozat megmaradt részét. A jelentéstevőkre való tekintet nélkül időrendben vannak elhelyezve az iratok. Az Acta Göczeiana Gőcze Sándor, a Szepesi Kamarai Adminisztráció első ügyésze (primarius fiscalis procurator) irathagyatéka, amelyet 1755-ben szállítottak fel Kassáról a pozsonyi kamarai levéltárba, ahol később az ügyészi jelentések sorozata függelékeként őrizték és lajstromozták. Felső-magyarországi háramló javak lefoglalása és kincstári perek során az ügyésznél felgyűlt vegyes iratok (különböző oklevelek, hiteleshelyi jelentések, szerződések stb. másolatai, a kamarai adminisztráció hozzá intézett levelei, egy-egy kincstári per anyaga, a bemutatott bizonyító iratok másolatai stb.) képezik hagyatékát. Az előiratok (másolatok) visszanyúlnak a XVII. századra, egyébként az anyag zöme az 1730—50-es évekből származik. Az egy-egy ügyre vonatkozó iratok kisebb-nagyobb csomóit már a kamarai levéltárban számokkal látták el (1-89.). Az említett két sorozathoz közös, jól használható segédkönyv áll rendelkezésre. A kötet lajstromkönyv-része az iratok elhelyezési sorrendjében szabatos tartalmi kivonatokat, s a ,,Relationes" viszonylatában a pontos dátumot, az ,,Acta Göczeiana" viszonylatában a számot adja meg. Minden tartalmi kivonat mellett ki vannak vetítve a fontos személy- és helynévi címszók, amelyek a kötet elején levő mutatóban betűrendbe szedve olvashatók. A mutató tételei az elenchus lapszámára utalnak. Az állag következő része a kamarai irattárban egykorúan ,,Relationes universorum fiscalium procuratorum" címen nyilvántartott alaki iratsorozat csekély töredéke. A kincstári ügyészek jelentéseit az irattárban az egyéb alsó tisztviselők felterjesztéseivel teljesen megegyező módon, külön iratsorozatba helyezték az 1750—70-es években és hozzájuk betűk szerint tagolt segédkönyvet készítettek (Liber actorum universorum fisc. proc). Később azonban az iratok nagy részét a sorozatból kiemelték (részben a fentebb ismertetett sorozatba illesztették bele), úgyhogy mára 1757—1772 között mindössze 12 ügyészi jelentés maradt meg abban. Ilymódon a segédkönyv használata is fölösleges, kutatás esetén az iratokat darabonként kell átnézni. Végül az állaghoz tartozik még a nagyváradi kincstári ügyész másolati könyve (1768—1772), amelybe az ügyész a fentiekkel teljesen megegyező tárgykörökben a nagyváradi kerület ügyeiben a Magyar Kamarához, a Szepesi Adminisztrációhoz, a jogügyigazgatóhoz intézett felterjesztéseit, ill. egyéb kamarai tisztviselőkhöz (prefektusok, harmincadosok) intézett leveleit másoltatta be. A kötethez segédlet nem áll rendelkezésre.