Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

c) Lajstromkönyv és mutató (Extractus cum indice) az előző két sorozathoz 1 kötet 2. Kincstári ügyészek jelentései (Irattári sorozat töredéke) a) Relationes universorum fiscalium procuratorum 1757—1772 1 csomó A kincstári ügyészek hálózata a XVII. század végétől fogva a XVIJI. század folyamán épült ki. A század derekán már valamennyi kamarai kerületben, sőt valamennyi jelentős kamarai uradalomban működtek fiskális prokurátorok, közvetlenül a Magyar Kamarának és a jogyügyigazgatónak (ill. Felső-Magyarországon a Szepesi Kamarai Adminisztrációnak és a jogügyi aligazgatónak) alárendelten. Kettős funkciót töltöttek be: egyrészt mint a királyi kincstár ügyvédei (procuratores físci Regii), másrészt mint kamarai uradalmi (kerületi) ügyészek (fiscales dominales, ill. districtuales) fejtettek ki tevékenységet. Az előbbi funkciójuk a királyi jog, a kincstár anyagi érdekeinek védelmét, a királyi jog érvényesítését jelentette az alájuk rendelt körzetben, alsó fokon, a Magyar Kamara, ill. a jogügyigazgató irányítása alatt. így feladatuk volt a hűtlenség vagy magszakadás folytán, avagy végrendelet hiányában várhatóan a kincstárra háramló javak kinyomozása, nyilvántartása; a nyilvánvaló magszakadás esetében megyei segédlettel a birtok lefoglalása, zárolása, összeírás, leltár készítése és erről jelentéstétel a Kamarának; kétes esetekben jelentéstétel és a kamarai döntés megvárása, majd annak végrehajtása. A caducitas-okról való feljelentéseket (denuntiatio), amenynyiben hozzá futottak be, megvizsgálta és részletes jelentésben vázolta a körülményeket a Kamarához írt felterjesztésében. Vizsgálatot folytatott a talált kincsek ügyében és lefoglalta azokat. Az illetékes bíróságokon képviselte a kincstár érdekeit a kincstár ellen vagy a kincstár által indított fiskális perekben. A per megindulásától (illetve — a kincstár által indított pereknél — a per indítása gondolatának felvetődésétől) a per valamennyi fázisában egészen az ítéletig vagy a megegyezésig állandó levelezésben állt a Magyar Kamarával, amely a jogügyigazgató kikért véleményei alapján irányította az ügyvéd munkáját. Minden bírói határnap előtt felküldte a Kamarának az aktív és passzív perek kimutatását, évente pedig az általa vitt perek állását ismertető részletes jelentését. Mint uradalmi ügyésznek az uradalom érdekeinek képviselete a megyénél, azok védelme idegen földesurakkal és egyéb személyekkel, továbbá az uradalom saját alattvalóival szemben, az uradalmi perek vitele (úriszék), az uradalmi alattvalók jogvédelme egymás, ill. idegenek ellen stb. volt a feladatuk, a működésüket azonban általában közvetlenül az uradalmi prefektussal való érintkezésben folytatták, az utóbbi funkció tehát kevéssé jelentkezik a Magyar Kamarával való levelezés szintjén. Néhány kincstári ügyésznek a fenti tárgykörökben a Magyar Kamarához (részben közvetlenül a jogügyigazgatóhoz) intézett jelentéseit a XVHI. század végén a pozsonyi kamarai archívumban egy egységes, időrendi sorozatba rendezték és lajstromozták: így jött létre a , ,Relationes fiscalium procuratorum'' c. sorozat. A sorozat egy jelentékeny részét horvátországi fiskális prokurátorok (Lendvay Ferenc, Büki István, Suvich b) Mutató (Liber actorum univ. fisc. procur.) 3. A nagyváradi kincstári ügyész másolati könyve (Liber copialis) 1 kötet 1768—1772 1 kötet