Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

mara foglalkozott — más központi hatósági szervekkel együtt — a háramlott, elkobzott és egyéb birtokok királyi adományozásával, illetve ilyen birtokok elzálogosításával is. Az 1548. évi kamarai hivatali utasítás (s ennek nyomán a többi utasítás is) szigorú intézkedéseket tartalmazott a királyi kincstárra háramlott javak lefoglalását és kamarai kezelését illetően. A háramlott javakat többnyire az elzálogosított birtokok visszaváltására, cseréjére vagy kamarai adósságok törlesztésére kellett fordítani. A hivatali utasításokon kívül a Kamarát királyi rendeletekkel is állandóan ösztökélték a háramlott birtokok megszerzésére, becslésére és összeírására. A bécsi udvar fontos jövedelmi forrást látott a kincstárra háramlott birtokokban, ezért e birtokok lefoglalását sokszor törvénytelen eszközökkel (peres eljárás mellőzésével, erőszakkal) hajtotta végre. A XVI. század II. felében e törvénysértések miatt megnövekedett a politikai feszültség az udvar és a rendek között. Az erőszakolt birtokfoglalások az országgyűléseken túlhevített légkört teremtettek, a Magyar és a Szepesi Kamara ellen pedig gyűlöletet szítottak. A nemesi birtokok megszerzésének a háramlásnál eredményesebb eszköze volt a birtokok elkobzása, vagy valamilyen közcélra (pl. katonai célokra) való lefoglalása. A nemesi birtokok elkobzására lázadás, hűtlenség, felségsértés adott alkalmat, de hatalmaskodás, a törvények megsértése, a királyi jövedelmek megkárosítása, sőt erkölcstelen életmód is oka lehetett a konfiskációnak. A birtokok elkobzásánál erősebb a politikai tényező szerepe, mint a háramlás esetében. Magyarország XVI. és XVII. századi története bővelkedik olyan politikai és fegyveres küzdelmekben, amelyek a bécsi udvarnak sok lehetőséget kínáltak a birtokelkobzásra. Az 1520-as, 1530-as években mind I. Ferdinánd, mind János király élt a birtokelkobzás eszközével az ellenfelek büntetése céljából. Az 1590-es években a bécsi udvart pénzügyi nehézségei vitték arra a veszélyes útra, hogy többször átlátszó ürügyek alapján indított fiskális pereket vagyonos nemesek ellen. Ez az eljárás egyik fő indító oka volt a Bocskai-féle felkelésnek is.

5 Tovább folyt a felkelő nemesek birtokainak elkobzása Bethlen Gábor és I. Rákóczi György erdélyi fejedelmek hadjáratai alatt. Nagyarányú erőszakos birtokfoglalások kísérték a Wesselényi-féle főúri összeesküvés felszámolását, majd ezt követően a kuruc függetlenségi mozgalmakat is. A Wesselényi-féle összeesküvést, a Thököly által vezetett függetlenségi mozgalmat követő nagyarányú birtokelkobzások politikai célok mellett szintén a bécsi udvar pénzszerzési törekvéseit szolgálták. A kincstár birtokába ekkor nagy kiterjedésű uradalmak kerültek. A királyi Magyarország területén elkobzott nemesi birtokok értéke a XVII. század végén több mint 2 millió Ft-ot tett ki. A Magyar Kamarának sokféle birtokháramlási, elkobzási üggyel kellett foglalkozni, bár rajta kívül más hatósági szervek is — mint pl. a bécsi Udvari Kamara, a Magyar Udvari Kancellária, kiküldött bizottságok — illetékesek voltak ezekben az ügyekben.

6 Bonyolult feladatokat látott el a Kamara a királyi kincstár tulajdonában levő birtokok elzálogosításával és eladományozásával kapcsolatosan. A XVI. század első felében a királyi birtokok, javak, haszonvételek túlnyomórészt zálogban voltak. A zűrzavaros zálogrendszer áttekintése végett már az 1528. január 28-i utasítás meghagyta a Kamarának a zálogokmányok ellenőrzését. A királyi utasítások azt is szorgalmazták, hogy a jól jövedelmező birtokokat, haszonvételeket a Kamara lehetőleg váltsa ki a zálogból és maga kezelje. Ezt a Magyar Kamara nehezen tudta megvalósítani, mert épp