Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 185. Archivum familiae Nádasdi

is propagáló nagyúr. Nemcsak leveleinek száma a legnagyobb, hanem a levelezés kiter­jedését tekintve is első helyen áll. Alig van írást ismerő ember az egykori Magyarorszá­gon, aki ne írt volna neki, s ne kapott volna választ tőle. Az országos érdekű levelezés középpontjában a török elleni küzdelem áll; Nádasdi Tamásnak nemcsak mint nádornak, hanem már előzőleg mint főkapitánynak vagy horvát bánnak is ez volt egyik legfőbb feladata. Hírek érkeztek hozzá a zsoldosfogadás, a köz­felkelés, mozgósítás, parancsnokok kinevezése, katonák fölszerelése, ellátása, a katonai fegyelem, vagy a hadianyag-előállítás részletkérdéseiről, nehézségeiről, a foglyokról, a török hadikészületeiről, portyáiról, pusztításairól, a magyar, német és más segítő sere­gek hadmozdulatairól, az ostromokról, a kémek jelentéseiről; a király parancsokat és híreket küldött neki, Nádasdi pedig utasításait és értesüléseit közölte az érdekeltekkel. Az alárendeltek és az egyszerű katonák fizetésük és ruházatuk elmaradását és más gond­jaikat panaszolták, a károsultak a katonai kihágásokra panaszkodtak; a fogságba esettek segítséget kértek, megyék, városok védelmet igényeltek az ellenség ellen. A diplomáciai levelezés célja hírcsere, segítség- és szövetségkeresés volt: osztrák tar­tományok és urak, német fejedelmek, apostoli nuncius, román vajdák, külföldi követek leveleztek Nádasdival, aki tárgyalást folytatott a törökkel, a béke, máskor a végvári el­lentétek dolgában. Gyakran fordult meg a bécsi udvarban. Nem kevésbé foglalkoztatták őt a hazai események: az elszakadt, majd átmenetileg újra visszatért keleti országrész sorsa, a Habsburg-párti urak viszályai, császárhűsége, a Zápolya-pártiak viselkedése, a politikai fogságra vetettek nyomorúsága, a magyar és horvát rendek, megyék, városok gondjai, a rovásadó és a kincstári dézsma szedése. A megyék, városok követeik útján, az urak levelekben kértek tőle közbenjárást, tá­mogatást. Saját familiárisai és idegen urak, városok egyként gyakran fordultak hozzá vagyon­jogi, elsősorban birtokjogi kérdések dolgában. Panaszkodtak hatalmaskodások miatt, előadták pöreik állását, közbenjárást kértek birtokok elnyeréséhez, visszaszerzéséhez; a nádor válaszolt, intézkedett és közbenjárt királyi és városi hatóságoknál is. A Nádasdi-birtokokon folyó gazdálkodás elsősorban a tiszttartókkal váltott levelekből ismerhető meg (Csányi Ákos, Sennyey Ferenc és mások leveleiből), melyek beszámol­tak a halászat, vadászat, állattartás, gabona- és szőlőtermelés részleteiről, eredményei­ről, a malomiparról, az építkezésekről, lovak, marhák, bor, só vásárlásáról, szállításá­ról, értékesítéséről, a háztartás és pénzszerzés dolgairól, kölcsönök, állami adók és úrbéri szolgáltatások ügyéről, az alkalmazottak fizetéséről. A nádor — főleg vásárlások dolgában — sűrűn levelezett bécsi megbízottjával is. A familiárisok fizetésüket kérték, a jobbágyok törvénytelenül követelt szolgáltatásokról, nyomorúságukról panaszkodtak. Elszámolások, adóslevelek, számlák is kerültek a levelek közé. A humanista irodalom és a magyar protestantizmus nagy pártfogója nem szakította meg a kapcsolatot volt olaszországi iskolatársaival, olasz és más külföldi barátaival sem, — a páduai rektor Ferdinánd császár jóindulatának megnyerését kérte tőle. Leveleket kapott külföldön élő magyaroktól, külföldi íróktól, nyomdászoktól. Honfi­társai műveiket ajánlották neki, könyvek megszerzését kérték tőle. Az alakulóban lévő magyar evangélikus egyház prédikátorai szervezeti, személyi, anyagi, tanulmányi ügyekben fordultak hozzá kéréseikkel, beszámolóikkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom