Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 171. Archivum familiae Czobor

(alnádor, táblabíró, főtárnokmester stb.). Legnagyobb birtokaik ekkor már Nyitra és Trencsén megyében terültek el, de volt belőlük ezeken kívül a Felső-Tisza vidéken s utóbb ismét Bács megyében is. Mint az ország nyugati részén birtokos arisztokrácia legnagyobb része, ők is a XVII—XVIII. század fordulóján váltak véglegesen Bécs híveivé. Czobor Adám tábornok a XVII. század második felében még Zrínyi, majd egy ideig Thököly híve, fia, Márk, aki ugyancsak tábornok, már csak udvari címeket visel, József pedig, az unoka, családjának utolsó férfitagja, a bécsi udvar fényűzéséről ismert alakja, csupán az öröklött, hatalmas vagyont költi el. Birtokainak elidegenítése már az 1760-as években nagy méreteket ölt. A kincstár, mint a birtokok várományosa, 1769-ben érdeklődni kezd a szétszóródásnak indult Czobor-levéltár felől. Az iratok egy része (72 cistában) s a Czobor József által készíttetett lajstromok már 1771-ben kincstári kézre kerülnek; évekig húzódó tárgyalás és alku folyik a többi levéltár-részleg átadása körül. 1773-ban a királyi jogügyigazgatóság újabb 16 cistányi iratot kap meg. A váci káptalanhoz s az Ordódy, Bossányi, Brunszvik, Kollonics, Majthényi családokhoz és máshová került iratokat csak részben sikerül a kincstárnak a zálogból visszaváltani, illetve Czobor József 1785-ben bekövetkezett halála után visszaszerezni. Ami a kincstáré lett, az a kamarai archívum családi levéltárai közé került. A legnevezetesebb birtokokat Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc vette meg s vele szálltak azok a királyi házra. A ránk maradt családi iratok legnagyobb része a XVHI. században keletkezett, elsősorban az utolsó férfitag, Czobor József életében; ezek az utolsó családtagok tevékenységének megfelelően zömmel gazdasági vonatkozásúak: a birtokokon (főleg Holics, Sassin uradalmában, azután ausztriai, morvaországi, délvidéki földeken) folyó gazdálkodás, a házak és ingóságok adásvétele, gondviselése s a pénzüzletek során keletkeztek. A XVIJ. századi iratok jelentős részét utólag tették át a Czobor-levéltárba, kisebb családi levéltárakból; a Czobor-eredetű darabok közül viszont több került a Neo-regestrata acta sorozatba. Utasításokat, rendelkezéseket, gazdálkodási tervezeteket maga a földesúr is adott ki uradalmi tisztjei számára. Az ő utasításai nyomán kellett készülni az urbáriumoknak, az uradalmi nemesek jegyzékeinek, telekkönyvi kivonatoknak, föld- és állatösszeírásoknak, termés- és robotkimutatásoknak, konvenció-jegyzékeknek, leltáraknak, építkezési, meliorációs és más terveknek (pl. a fonóüzem tervének, és az épületrajzoknak), a munkák állásáról vagy a gazdálkodás más részleteiről szóló jelentéseknek, a gazdasági ülésekről vezetett följegyzéseknek. A levéltár ezekből is sokat őrzött meg, de terjedelem tekintetében a számadások és a mellékleteikként őrzött darabok állnak első helyen. Külön számadást vezettek a ,,várgrófbk", a kulcsárok, az istállómesterek, a frumentariusok, a vadászmesterek. Számontartották a földesúri jövedelmeket, nem különben a kiadások egész sorát, (köztük a XVIU. század közepe óta működő hernalsi kémiai laboratórium vagy a könyvtár kiadásait). Mellékletként megannyi iparosszámlát, nyugtát, kötelezvényt, pénzkiutalást stb. őriztek meg. A Czobor család már jóval a bukás kezdetei előtt rendszeresen vett fel kölcsönöket, elsősorban rendházaktól, egyházaktól (alapítványi tőkéket kamatra), de különféle külföldi és magyar birtokosoktól és üzletemberektől is. Czoborék a nyugták ezreit őrizték meg a kamattörlesztés bizonyságául. A ránkmaradt levelezés a család gazdasági ügyvitelének, üzleteinek részleteire is kiterjed.