Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)
IRATOK - E 156. Urbaria et conscriptiones
A nagy számban ránk maradt várleltárak az erődítések és a melléképületek leírásán kívül felsorolják a hadiszereket (ágyúk, puskák, lőszer stb.) és vannak külön hadianyagleltárak is. A XVJU. századból iparosműhelyek és nagyobb üzemek részletes leltárait is őrzik. A fejlettebb, áttekinthetőbb leltárak végén gyakran tárgyak szerinti összesítés található. A másik, igen gyakran urbáriumokhoz, összeírásokhoz kapcsolt irattípus a becsű (aestimatio). A kincstár és más birtokosok a XVII. század második felétől birtokaik eladása, adományozása, zálogbaadása, cseréje, hűtlenek birtokainak elkobzása esetén pontosan óhajtották tudni, mekkora a kérdéses ingatlan reális értéke, s ezt „becslőik" útján állapították meg. A becslők feladata az volt, hogy minden majorsági és úrbéri ingatlannak és a földesúr fontosabb ingóságainak értékét meghatározva, a birtokból folyó valamennyi pénz-, termény- és munkajövedelmet számbavéve, a teljes évi jövedelemösszeg alapján a szokásos kamatlábat alapul véve a birtok hozzávetőleges értékét megadják. Voltak emellett csupán egyes részletjavakra (pl. szőlőre, erdőre, rétre) kiterjedő vagy a teljes érték kiszámításáig el nem jutó becslések is. A XVJJ. század vége óta szokásos ,,aestimatio"típus az urbáriumok tagolása szerint haladva községenként adja meg a jobbágyok, telkek, zsellérek, puszták számát, a földesúrjövedelmeit, a robotterhet, a majorság leírását és a becsüösszeget. Ez utóbbit vagy tételenként sorolja fel (telkek, illetve családfők, puszták és a majorság becsértékei, pénzjövedelmek; pénzre átszámított terményjövedelmek, kocsmáitatás és más haszonvételek), vagy faluk szerint kalkulált becsüösszegeket kapunk. Az állandó kiadásokat (épületkarbantartás, konvenciók stb.) le kellett vonni a bruttó jövedelemből. A robot pénzértékét általában nem adták meg. A becslés gyakran előre elkészített formulák alapján történt, utóbb táblázatosan (ingatlanok, területi adataik és pénzértékük, jövedelmek és pénzértékük), a XVHI. század végétől nyomtatva is. A részletbecsüket (épületekről, műhelyekről stb., az alkatrészek, szerszámok részletes felsorolásával és becsértékével) nem egyszer nagy számban mellékelték a becsüirathoz külön lapokon. Ha egy-egy földterületet (erdőt, rétet) külön kellett megbecsülni, a kiszálló bizottság sokszor tanúsítvány formájában írta le a szóbanforgó földrész nagyságát, különböző sajátosságait (például a fafajtákat) és a hozadékot. Az értékszámítás megkönnyítése céljából némelyik birtok többévi hozadékáról is tájékoztatást adott. Az összeírok gyakran helyesnek találták, hogy az urbáriumokba olyan, a tartalomhoz kapcsolódó tudnivalókat is bevegyenek, amelyek már túlnőttek ennek az irattípusnak a keretein, illetve amelyek más, különálló irattípusban szoktak helyet kapni. így kerültek be az egyébként számadásokba kívánkozó bevétel- és kiadáslisták. A jövedelmekhez kapcsolódva (ahol például az évi gabonaeladásból származó hasznot is feltüntették) felsorolták, mennyi ment belőlük konvencióra, épület- és útjavításra, iparosok különféle munkáira, s mennyi adóssága van a földesúrnak. Máskor, hogy a birtok tulajdonjoga, zálogjoga, a jövedelem megoszlása, leginkább pedig a parasztok jogi helyzete, kiváltságaik, mentességeik és a kocsma-, malom- stb. bérletek okleveles alátámasztást nyerjenek, az urbárium megfelelő helyére bemásolták az adásvételi és zálogleveleket, a királyi és földesúri kiváltság-, engedély-, szabadságbiztosító és mentesítőleveleket, az egyezségeket, szerződéseket vagy konvenciókat.
