Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 153. Acta Paulinorum

E153. ACTA PAULINORUM (Pálos iratok) XVI-XVUI. század 100 csomó, 10 kötet 1. Iratok, XVI—XVIII. század. 100 csomó, 7 kötet 2. Lajstrom, jegyzék, mutató, XVI—XVIII. század. 2 kötet 3. Időrendi mutató, XVI—XVDI. század. 1 kötet A pálos rend kezdetei még a Xm. század elejére nyúlnak vissza. A hivatalos egyház képviselői akkor gyűjtötték egybe és szervezték meg először a Szent Pált követő mecseki remetéket. Ezt az akciót a század során még egy-két hasonló követte, majd a monostoralapítások, királyi és pápai megerősítések hosszú sora. A XTV. század elejére már kialakultnak tekinthető a magyar pálos rend; külföldi monostorai is egyre szaporodtak, s a XV. században a rend elérte virágkorát. Az országban több mint 130 rendháza volt, adományozói jóvoltából egyre több birtokon gazdálkodhatott. A rendházak legnagyobb része a reformáció idején veszendőbe ment, s csak a XVI. század végén, majd a XVJU. században történtek kísérletek újjáépítésre, új alapításokra, a lelkészi, pedagógiai, teológiai munkába való bekapcsolódásra. II. József rendfeloszlató rendeletei következtében 1786 februárjában került sor a pálos rend működésének és ezzel együtt 36 rendházának megszüntetésére. A végrehajtás (biztosok kiküldése, átvétel, leltározás, levéltárak beszállítása stb.) ugyanúgy ment végbe, mint a többi szerzetesrendnél; a rendházakból a kamara archívumába bekerült iratokat együttesen nevezték Acta Paulinorumnak. 1527 előtt kelt nagymennyiségű oklevelét az Országos Levéltár a felállítása után a Mohács előtti gyűjteménybe tette át, Jugoszláviának 1960-ban 25 csomót és számos egyedi iratot szolgáltattak ki. A bennmaradt iratanyagnak tekintélyes részét teszik ki a régi XVI. századi iratok. Csak kevés olyan van köztük, amelyik nem szorosan a pálosokra vonatkozik vagy amelyik a velük létesült későbbi (birtokjogi stb.) kapcsolat következtében jutott a páloslevéltárba. A pálosok tevékenységének megfelelően irataik legnagyobb része is anyagi ügyeikkel, gazdálkodásukkal kapcsolatos, ezek zöme pedig jogbiztosító irat. Kiváltságlevelek, bevallólevelek, végrendeletek, szerződések biztosították a rendnek az újonnan szerzett templomokat, házakat, öröktulajdonként vagy zálogként kapott birtokokat, szőlőket. A király hanrüncadjövedelemben, adómentességben részesítette őket. A hagyatékok nemcsak birtokot és épületet, hanem ingóságot, pénzt is juttattak a rendnek. A rendházak pénzkészleteik egy részét kölcsönadták, máskor maguk vettek fel kölcsönöket; megőrizték a nyugtákat, kötelezőleveleket, kezességleveleket, reverzálisokat. Kérvényeket küldtek az uralkodóhoz birtokok, házak megszerzése, kedvezmények elnyerése végett. Ezek másolatait vagy fogalmazványait éppúgy itt őrzik, mint a birtokügyekben készült kamarai, kincstári jogügy igazgatói véleményeket vagy az egyházi vagyon védelmére írott királyi, főhercegi protekcionálisokat, pátenseket és a felsőbb szervekkel, megyével adó és szolgáltatások ügyében folyt iratváltás termékeit. Megmaradtak a birtok- és hatalmaskodási pörök iratai, a tanúvallatások.