Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)
IRATOK - E 138. Contractus, conventiones et transactiones
A gyűjtemény irataiban a legkülönbözőbb jogügyleteket foglalták írásba. Tekintélyes részük adásvételi, csereügyben kelt: elsősorban szerződések, melyekben a kincstár mint ingatlanok eladója, illetve vásárlója érdekelt. Más részüknek pénz- adósság-, hitelügy a tárgya. Gyakoriak a bérletszerződések: kincstári ház, műhely, kocsma, sörfőző, ól árendálása, püspöktől kapott dézsmabérlet, városokkal az úrbéri terhek dolgában kötött, máskor pörös folyamatot lezáró egyezségek, iparosokkal, céhekkel kötött munkavállalói (árukészítési), másutt kegyúri iskolai ügyekben kötött szerződések. Szerződések és egyezségek mellett más rokontípusú iratok is találhatók a gyűjteményben, így mindenekelőtt kötelezőlevelek adásvételi, adó- és árendafizetési ügyekben, bizonyságlevelek pénztartozásról, birtokügyben történt intésről, elismervények, szolgálatba lépő kamarai tisztviselőktől származó hűségfogadalom-levelek, engedélylevelek például só behozatalára stb. A szorosan vett üzleti tartalom mellett akad az iratokban utalás eseményekre is: egy vallomástételben (I. 124.) Rákóczi táborában elszenvedett fogságról esik szó. A kincstár nem volt a fönt említett jogügyletek mindegyikében szerződő (egyezségkötő stb.) fél. A gyűjteménybe olyan darabokat is beiktattak, amelyek magánosok, egyházak stb. egymás közti ügyeit rögzítették, ha a kérdésben a kincstár érdekelve volt, vagy utóbb érdekeltté vált. Ilyen a birtokosok egyezsége a kamarára hárult, de általuk is követelt javak ügyébe vagy a Zrínyi család csereegyezsége olyan birtokok felől, amelyeket utóbb a kincstár foglalt le. A szerződéseket, egyezségeket gyakran a kamara vagy valamelyik alárendelt szerve előtt kötötték, máskor a király, a káptalan, a megye vagy a város előtt, fassio formájában is. A kincstárt sokszor valamelyik királyi biztos képviselte. Országos jelentőségű szerződések is maradtak ránk a kamara helyére lépő, kibővült hatáskörű, önálló 1848-49-es magyar pénzügyminisztérium korszakából, így a vasúttársaságnak adott kölcsönről, tengerjáró hajó vásárlásáról vagy a bankjegykibocsájtásról a Kereskedelmi Bankkal kötött szerződés. Az abszolutizmus éveiben az eddig említett iratokon kívül kincstári jobbágyokkal kötött örökváltsági szerződések, csődök alkalmából létrejött egyezségek is találhatók, és megjelennek az országba behatoló külföldi tőke képviselőivel kötött megállapodásokról készült, továbbá birtokeladást rögzítő, engedélyt biztosító iratok. A dualizmus korában ugrásszerűen megindult kapitalista fejlődés ismét újabb típusú iratokat termelt. Ilyenek a külföldi pénzintézetekkel kötött kölcsönszerződések, az osztrák kormánnyal létesített bankjegymegállapodás, épülő nagyüzemek (dohánygyárak, vasművek, vasút), ármentesítő társulatok számára folyósított kölcsön vagy kiutalás okiratai, engedélyek a takarékpénztárnak sorsjáték rendezésére, telekvételi szerződések iskolák, óvodák számára, kisajátítási szerződések stb. A szerződést a kincstár nevében gyakran a kincstári jogügyigazgató, máskor a dohányjövedelem igazgatósága kötötte. Az iratokat kötetek („tomus") és kötetenként újra kezdődő ,,numerus' L ok szerint helyezték el, eleinte rendszertelenül, később egyre következetesebbé váló időrendben. Minden iratot, leszámítva az utolsó csomó (XXIV. tomus) iratait kötetekbe is bemásoltak, e másolati könyvek tomus- és numerusrendje pontosan megfelel az eredeti iratokénak, s az iratok hátlapjára azt is rávezették, melyik kötetlapon találhatók meg a másolatok.
