Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 139. Diversae reversales et quietantiae

Az első 17 másolati kötethez 1 kötet hely- és 1 kötet családnévmutató készült. Ezenkívül minden másolati kötetnek is van vele egybekötött hely- és családnévmutatója. E139. DrVERSAE REVERSALES ET QUIETANTIAE (Különféle kötelezvények és nyugták) XVII—XIX. század 6 csomó, 3 kötet 1. Iratok, XVII—XIX. század. 6 csomó 2. Másolati könyvek, XVII—XIX. század. 2 kötet 3. Mutató, XVII—XIX. század. 1 kötet A kincstár érdekei szempontjából elsőrangúan fontos kötelezvények és nyugták rendszeres összegyűjtése a kamarai archívum 1764-ben meginduló nagy rendezési munkái során történt meg. A reverzálisok lajstromozásáról egy 1771-i utasítás intézkedett. A sorozatot utóbb rendszeresen kiegészítették, néhány darabot még 1867 után, a pénzügyminisztérium anyagából is beleillesztettek. A kötelezvények nagy részét magánszemélyek vagy családok, egyházak, közületek állították ki kincstári birtokok átvétele alkalmából. Az új örökbirtokosok, zálogosok vagy bérlők kötelezettséget vállaltak, hogy átveszik az adósságokat, amelyek a birtok után a kincstárt terhelték, hogy viselik a föld használatával járó állandó terheket (a birtok jó karban tartását, bérfizetést, máskor katonaszállítást, faszolgáitatást stb.), eleget tesznek a kincstár esetleges külön kívánalmainak (ilyen volt például a birtok benépesítése, a kocsmáitatás és dézsmaszedés meghatározott rendben való vitele). A minden kincstári birtokadomány után rendszeresen megkívánt reverzálisokat csak egy 1794-i királyi rendelkezés engedte el. Máskor az adományosok a donációval kapcsolatban lemondtak valamennyi további követelésükről, esetleg a birtokhoz tartozó egyes jövedelmekről (vám, bormérés). Hasonló kötelezvényeket írtak alá magánosok pénzben fizetett örökségek átvételekor, a későbbi időben — csődök alkalmával — a kincstárnak járó összeg megfizetéséről, különböző társaságok (vasúttársaság, külföldi RT) a kincstárral kötött egyezségek megkötésekor. A reverzálisok másik csoportja a kiállítók hűségének biztosítására szolgált. Ilyet adtak a kincstári tisztviselők — várnagyok, provizorok, adóhivatali alkalmazottak — szolgálatba lépésükkor. Erre vonatkozóan egy 1801-i királyi rendelet hozott enyhítő rendszabályt. Jobbágyok kincstári birtokon való letelepülésükkor, fogságra ítéltek a börtönből való feltételes kiengedésük alkalmával írtak alá reverzálist. Az érdekeltek helyett gyakran kezesek vállaltak felelősséget. Előfordul, hogy reverzálisokból értesülünk az úrbéresekre nehezedő méltánytalan terhekről (mikor is például úrbéres a kincstárra hárítja az ügy elbírálását) vagy kincstári jobbágyok megmozdulásairól, kihágásairól (például Veszprém, 1700: 1.37). A kötelezvény gyakran óvadéklevélnek adott helyet: a tisztségvállaló vagyona egy részének lekötését vállalta. A kötelezvényekkel együtt időnként mellékleteiket is megőrizték, köztük meghatalmazóleveleket, bizonyítványokat (például halotti bizonyítványt örökségügyben), kimutatásokat (például a birtokok eladósodásáról).