Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 196. Archivum familiae Thurzó

E 196. ARCHÍVUM FAMÍLIÁÉ THURZÓ (A Thurzó család levéltára) 1435-1787 37 csomó, 4 kötet, 1 dosszié 1. Iratok, 1495-1787. 37 csomó 2. Lajstromok, jegyzékek, 1495—1787. 4 kötet, 1 dosszié A Thurzó család a XV. század végén vált országosan ismertté. A lőcsei polgárszármazású Thurzók egyházi és gazdasági pályán emelkedtek magasra. Azok közül, akik klerikusoknak mentek, 1500 körül három érte el a püspöki méltóságot (egy Váradon, kettő pedig Sziléziában), Thurzó János körmöci kamaraispán, krakkói polgármester és több leszármazottja pedig bányabirtokosokként szereztek hatalmas jövedelmeket. János gyermekei kerültek kettős házassági kapcsolatba a Fuggerekkel is, így lett a német birodalom a család nem egy tagjának, sőt ágának új hazája. A família a XVI. század elején két ágra bomlott, a szepesire és az árváira. Az előbbiből — János utódainak ágából — Elek tárnokmester, országbíró, királyi helytartó (meghalt 1543-ban) és Elek testvérének, Györgynek fia, Elek kamarai igazgató (meghalt 1594-ben) emelkedett ki. Az utóbbi fiának, Szaniszló nádornak gyermekeiben halt ki a család 1636-ban. Az árvái ág a szepesi ág ősének, Jánosnak testvérétől származik. Thurzó Ferenc nyitrai püspök, kamarai elnök és fia, György, felső-magyarországi főkapitány, majd nádor (meghalt 1616-ban) a legnevezetesebb képviselői. Az árvái ág utolsó férfitagja György nádor fia, Imre volt (meghalt 1621-ben). A családi vagyont mindkét ág a többszörösére gyarapította: a nagy Thurzó-uradalmak Szepes és Árva megyén kívül Nyitra, Trencsén, Pozsony, Zemplén és Abaúj megyében feküdtek. (Szepesvár, Árvavár, Bajmóc, Galgóc, Sempte, Temetvény, Lietava, Vöröskő stb.) A XVII. század elejének Thurzói, elsősorban a nádorok, már nemcsak az ország politikai, hadi, diplomáciai életének irányításából vették ki részüket, hanem Kelet-Közép-Európa protestáns rendi ellenállásának s a magyar protestáns kultúra építésének is legfőbb mozgatói közé tartoztak. A két nádor udvartartásában jelentős helyet foglalt el kancelláriájuk. (Györgyé Biccsén, Szaniszlóé Semptén volt.) Nem csupán egy-két officiálist foglalkoztattak a levelezés lebonyolítására, ahogyan a többi családtag tette, hanem tanácsadók, titkárok, írnokok egész seregét. A nádori bíráskodásnak és a rendek vezetésének funkciójához kapcsolódó kancelláriai tevékenységet éppúgy ezek az alkalmazottak végezték, mint a családi és magánügyekkel kapcsolatos teendőket. A beérkező levelekre a titkár (vagy maga az úr) vezette rá az érkezés keltét, a levélíró nevét, esetleg a levél keltét, tárgyát és néha a kézbesítő nevét. A határozathozatal vagy azonnal, vagy információkérés, esetleg tárgyalás után történt meg. A döntést, ha nem szóban közölték, általánosságban írták csak rá a hátlapra. A megfogalmazást — papírívre vagy a rokon tartalmúakét közös füzetbe — valamelyik titkár végezte, a nádori bíráskodásból folyó iratokét az alnádor, protonotárius, nádori titkár, a bizalmas ügyekét maga az úr. Az úrra várt a javítás, jóváhagyás és a tartalomnak a hátlapra való rávezetése. írnok illetve titkár intézte a tisztázást meg az expedíciót; egy tisztázati példányt általában a fogalmazvány mellett hagytak.