Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 196. Archivum familiae Thurzó

A titkárok rakták bizonyos csoportosítás után fasciculusokba az elintézett iratokat, ők jelezték a fasciculusokon az anyag tartalmát, a darabszámot, és ők őrizték tovább az irattárat, az úr csak a bizalmas darabokat tartotta magánál. A két ág levéltárának magva már a XVI. század második felében megvolt Szepes várában, illetve Lietaván, a birtokkezelés iratai azonban csak később kerültek be a birtokközpontokból, és akkor sem teljes egészükben. A hivatali iratok közül ott őrizték a két nádoréit (velük a királyi tanácshoz, illetve a rendekhez írott leveleket is), rajtuk kívül pedig a kamarai elnök és a helytartó iratainak egy részét. Az ágak és családtagok levéltárait a XVIJ. században egyesítették, s a magszakadás után a nőági örökösökre, majd a kincstárra szállottak. Zömüket 1756-ban és az ezt követő években vitték be a szepesi kamara levéltárába, a Thurzók idején készült több, XVQ. századi leltárral együtt (egyes nádori iratokat már a XVIJ. század elején). A ma is használható lajstrom a magyar kamarán, 1839-ben készült. A 77wrzíí-levéltár nagyobbik fele (az Acta publica egésze, az Irregestrata pedig kisebb részben) elsősorban Thurzó György főkapitánysága és nádorsága idején keletkezett irataiból áll. Javarészt hozzá írott levelek, a királytól, főhercegektől, udvari hatóságoktól érkezett leiratok, az ország nagyurai, elsősorban Forgách Zsigmond, Dóczy András, niésházy István, az erdélyi fejedelmek, zsoldosok és kapitányaik, Thurzó alkalmazottai által írt elő- és fölterjesztések, azokon kívül a nádori fogalmazványok (jelentések a királyhoz, főhercegekhez, levelek) találhatók itt. Akadnak kancelláriai fogalmazványok és nagy számban másolatok is. A főkapitány és nádor iratai jelentős forrásai a korszak hadszervezete és hadieseményei történetének: érintik a végvárak és azok őrsége, a mezei hadak fölszerelésének, ellátásának ügyét, a katonai zendüléseket, a főkapitányi tisztség betöltése körüli vitát, a török és erdélyi harcokat, Homonnai és a hajdúk megmozdulásait. (Jelentések Thurzóhoz, Thurzótól a haditanácshoz, utasítások, Rimay János levele a török harcról és a végvári életről, lustrák, kimutatások stb.) Thurzó György, mint a magyar protestáns rendek vezére, szoros kapcsolatban állott a cseh, morva és osztrák protestáns rendi ellenzékkel, leveleket váltott velük, magánál tartotta az uralkodóval folyt tárgyalásaiknak s uralkodó és rendek meg a szomszéd rendek egymás közti levélváltásainak iratemlékeit. Kölcsönösen közölték egymással a vallásszabadságért indult küzdelem híreit, külföldi prédikátorok kérték Thurzó támogatását. Thurzó gyűjtött Európa politikai, hadi, vallási eseményeiről szóló újságközléseket, jelentéseket is. A Bocskaival, Báthory Zsigmonddal, Báthory Gáborral és Bethlennel, valamint a törökkel folyó tárgyalások anyagának, továbbá Thurzó ezzel kapcsolatos jelentéseinek tekintélyes része is ide került, sőt Thurzó Imre útján egy csomó, Bethlennek adott reverzális is. Thurzó nem egyszer írásban adta be külföldre küldött követek instrukciójára vonatkozó véleményét. A belpolitikai élet középpontjában a rendek és az uralkodó harcai állottak. Színterük mindenekelőtt az országgyűlés volt. (Itteni emlékeik: országgyűlési meghívók, megyei és városi követutasítások, követnévsorok, törvénycikkek, Thurzó véleményei, tervezetei az összehívásra, a tárgyalások menetére, az előterjesztésekre, a királyhoz írott jelentései, feleségéhez írt beszámolói). Az egyes országgyűlések közti időszakban a rendek vezetői, a megyék és a városok leveleztek a nádorral. Panaszaikban elősorolták sérelmeiket, káraikat, ismertetik határvitáikat, vámmentességük vagy privilégiumaik ügyé-