Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 189. Archivum familiae Petrőczy

sai közé tartoztak, övék volt a kaszavári uradalom Trencsén megyében, valamint más, Nyitra és Zemplén megyei birtokok. Miklósnak csak egy gyermeke maradt — Pál, Trencsén megye országgyűlési követe, — s benne kihalt a családnak ez az ága. István utódai közül István nevű unokája jutott magas közéleti méltóságra: az 1660-as években dunáninneni főkapitány és aranygyapjas lovag. Az ő Thököly Erzsébettel, Thököly István nővérével kötött házassága és Nádasdi Ferenccel szőtt kapcsolatai vitték a családot a Habsburg-ellenes erők táborába. A Wesselényi-mozgalom felszámolásakor Esterházy Pált küldték a felségárulásban részes Petrőczy István elfogására, de Esterházy csak Kasza várát tudta bevenni, a vár urát már nem találta otthon. A családi iratok kétségkívül ekkor kerültek kincstári kézre. Petrőczy utóbb kiemelkedő szerepet vitt a bujdosó mozgalomban. István nevű fia később Thököly és Rákóczi tábornoka, leánya pedig — Petrőczy Kata Szidónia — Rákóczi erdélyi főparancsnokának, Pekry Lőrincnek felesége lett. Az iratanyag túlnyomó részét levelek alkotják, elsősorban a Petrőczy István főkapitányhoz, azután István apjához és nagybátyjához, Pálhoz, Petrőczy Miklós Trencsén megyei ülnökhöz, továbbá néhány más családtaghoz, a felvidéki rokonsághoz és ismerősökhöz, valamint Szádeczky János kaszai prefektushoz írott levelek. A levélírók főként Petrőczyek s felvidéki nagy- és középbirtokosok közül kerültek ki, de ez a levelezőkör időnként — főleg Petrőczy István alatt — kibővült: országos méltóságok, katonai parancsnokok, osztrák és török urak, magyar megyék és városok, egyháziak, gazdatisztek, polgárok, jobbágyok, rabságba esettek fordultak írásban Petrőczyékhez. Csak kisszámú levél kelt a XVI. század végén, a többi a XVU. század elejéről, legnagyobb részben pedig a század közepéről való. Országos érdekű levelezést Petrőczy Istvánon kívül más családtag alig folytatott. Hozzá, a főkapitányhoz érkeztek a hírek, beszámolók a század közepének hadi, külpolitikai és más eseményeiről — táborokból, osztrák és magyar parancsnokoktól, politikusoktól. Veszélyeztetett területek kértek katonai segítséget a főkapitánytól. Volt írásos kapcsolata a török ellenféllel is. A főkapitány feladata volt, hogy a zsoldosfogadás, a katona-kiállítás, a szemletartás, a hadellátás, a foglyok s a katonai fegyelem mindennapos gondjaival foglalkozzék. Főleg katonai kihágások miatti panaszok érkeztek hozzá sűrűn; megszökött bűnösök kézrekerítése ügyében is kértek katonai segítséget. A megyék, városok részint a főkapitányhoz küldött követek útján tartották vele az érintkezést. Politikai és háborús hírek a többi Petrőczyhez írott levelekben is találhatók. Ök is érdeklődéssel hallottak a bécsi udvar eseményeiről, vagy — mint az evangélikus egyház hű tagjai — egyházpoHtikai kérdésekről. Egyházak templom építéséhez kértek tőlük segítséget. A gazdatisztekkel, megyékkel, nagyobb és kisebb birtokosokkal, valamint kereskedőkkel folytatott gazdasági tárgyú levelezés a termelés, értékesítés (marha- és lóüzletek), beszerzés (háztartási, élelem- és iparcikkek), kölcsönügyletek, megyei terhek, bíráskodás dolgát érinti. Szegényebb szomszédok pénz- vagy gabonasegélyt kértek Petrőczyéktől, mások adósság megfizetését sürgették. A sószállítás és a dézsmabérlet került szóba a katolikus egyházfőkkel váltott levelekben, megrendelt áruk ügye a kereskedők írásaiban, jobbágyok és fizetett urasági alkalmazottak kérdései a gazdatisztek leveleiben.