Maksay Ferenc: A Magyar Kamara Archívuma (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 8. Budapest, 1992)

IRATOK - E 190. Archivum familiae Rákóczi

Az ország nagybíráival, a kincstári szervekkel és a megyék tisztviselőivel, a városokkal folytatott levelezésben kapott helyet a család vagyonjogi érdekeinek védelme: hatalmaskodások, birtokviták és más peres ügyek részleteiről számoltak be. A családi események a szokott módon tarkítják a levelek tartalmát. Leveleken kívül csak kisszámú irat maradt ránk; túlnyomó részben a kaszavári uradalmat és a XVI. századi Petrőczy Istvánt érintő birtokjogi kérdéseket tárgyalnak, vagy a gazdasági ügyvitel termékei. A Petrőczyekhez és prefektusokhoz írott levelek törzsét címzettek szerint helyezték el, azokon belül a levélírók ábécérendjébe, levélírókon belül pedig időrendbe rakták. A többi levél a levélírók ábécérendjében került elhelyezésre. A vegyes iratok évrendben állnak. Az anyaghoz jegyzék használható. E 190. ARCHÍVUM FAMÍLIÁÉ RÁKÓCZI (A Rákóczi család levéltára) (1529) 1559-1711 (1842) 38 csomó Iratok, (1529) 1559-1711 (1842). 38 csomó A Rákóczi család a XVI. század közepén — mielőtt az országos történetben feltűnt — Zemplén-Abaúj megyei középnemesi família volt. György, a családnak ez időben legidősebb férfitagja, mint Bebek György kapitánya vette ki részét az ország védelméből — a felvidéki és tiszavidéki harcokban. Fiát, Lajost és unokaöccsét, Zsigmondot szinte egy időben emelte az ország vezető emberei közé Bocskai István szabadságharca. Lajos a század elején lippai főkapitány, utóbb a hajdúk, illetve Alsó-Magyarország generálisa, kallói főkapitány lett. Utóbbi méltóságát Bocskai halála után is megtartotta, sőt a királytól báróságot és aranygyapjas rendet nyert. György testvérének, Jánosnak Zsigmond nevű fiát Rudolf király már a század végén főispánságra, királyi tanácsosságra emelte, Bocskai pedig Erdély helytartójává tette őt, s így esett rá Bocskai halála után az erdélyi rendek választása: 1607 és 1608 között viselte a fejedelemséget. Bátyja, Ferenc, Zemplén megye alispánjaként működött. Ferenc fia, János, a XVII. század elején kapitány, Bethlen tanácsosa, a császár felső-magyarországi kincstartója, adminisztrátora volt. Zsigmond árvái, György és Zsigmond, apjuk halála után együtt vonultak vissza jószágaikra. A király, mint az időközben hatalmasan megnövedekett felső-magyarországi és erdélyi birtokok urainak, a borsodi főispánságot adományozta nekik. Testvérük, Pál, elszakadt tőlük, katolizált és császárhű országbíróként halt meg 1636-ban. (Fia, László, Sáros megye főispánja, Nagyvárad 1664-i ostrománál halt hősi halált. László leánya, Erzsébet, a század végén Erdődy grófhoz ment feleségül.) Györgyöt, aki az 1610-es években Ónod főkapitányaként és hajdúkapitányként működött, Bethlen Gábor az 1619-es hadjárat előtt újra erősebb szálakkal fűzte Erdélyhez;