Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

III. A SZEPESI KAMARA (ADMINISZTRÁCIÓ) TÖRTÉNETE 1607-1672

3. TERÜLETI HATÁSKÖR A bécsi béke (1606. június 23.) értelmében az egész Partiumot (Bihar, KözépSzolnok, Kraszna, Máramaros, Zaránd, Arad megye és Lugos-Karánsebes kerület), amely Báthory Zsigmond lemondása után a XVI. század legvégén és a XVII. század első éveiben rövid'időre a szepesi kamara alá került, Erdélyhez csatolták vissza. Felső-Magyarország területéből is Bereg, Ugocsa és Szatmár megyét Szatmár városával és Tokaj várát tartozékaival együtt ugyancsak Bocskai István kapta meg azon feltétellel, hogy ha örökös nélkül halna meg, ezek a királyra szállanak vissza. Bocskai halála után: 1607 februárjában a három megyét királyi biztosok vissza is kebelezték Magyarországhoz, majd néhány hét alatt befejeződött Szatmár kivételével az egész végvári vonal (Szendrő, Putnok, Ónod, Diósgyőr, Tokaj, Kalló) királyi birtokbavétele is. így az újjászerveződő szepesi kamara immár az egész Felső-Magyarország igazgatását vehette át. Sőt csakhamar - egy rövid időre - hatásköre ismét kiterjedt a Partium egyes részeire is. a) A Partium részei, 1610-1615 Míg Bethlent belső zavarok kötötték le, az 1610-es évek elején ténylegesen ismét elszakadt Erdélytől Nagybánya és környéke, Kővár-vidék, Ecsed, Huszt, Tasnád várai, majd 1613-ban Kraszna, Közép-Szolnok és Máramaros megye. A kamara azonban éppen csak hogy átvette és újraszervezte ezeken a részeken a királyi igazgatást, az 1615. május 6-i nagyszombati megegyezés értelmében e területek visszakerültek Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hatalma alá. b) Lecsökkent terület, 1622-1629 Néhány év múlva, 1619 szeptemberében, Bethlen hadjárata az egész Felső-Magyarországot elszakította a királytól (októberben már csak Munkács volt királyi kézen), és három évre eltörölte magát a szepesi kamarát is. A területi kérdést végül a király és Erdély közti hosszadalmas tárgyalások után a nikolsburgi béke (1621. december 31.) rendezte, Bethlen Gábor élete tartamára megkapott hét vármegyét Felső-Magyarországból (Szatmár, Szabolcs, Ugocsa, Bereg, Zemplén, Borsod és Abaújvár, Kassa szabad királyi várossal együtt), továbbá zálog címén birtokba vehette Munkács és Tokaj várát is. Ily módon Erdélyhez csatolták a speyeri béke óta Erdélyhez tartozó Partiumon kívül az egész Tiszántúlt és Ung megye kivételével az északkeleti részeket. Ebben az országrészben a fejedelem által már 1619-ben megszervezett kassai kamara kezelte az összes, korábban királyi jövedelmeket; a fejedelmet illette a magszakadás, hűtlenség miatt megürült birtokok adományozása is, és pusztán az egyházi javadalmak adományozása maradt a Habsburg-király kezén. Az 1622 júniusában kinevezett felső-magyarországi adminisztrátor hatáskörében te-