Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

III. A SZEPESI KAMARA (ADMINISZTRÁCIÓ) TÖRTÉNETE 1607-1672

hát egészen csekélyre zsugorodott terület maradt 1629 végéig: Sáros, Szepes, Gőmör, Kis-Hont, Torna és Ung megye (a korábbi területének alig egyharmada), a bennük levő várakkal, továbbá Szendrő vára. A területi viszonyok alakulását érzékelteti, hogy míg az 1610-es években 3000-3500 porta tartozott a kamara alá, a Bethlen (majd I. Rákóczi György) alatti években a lecsökkent területen mindössze 900 körül mozgott a porták száma. c) Teljes terület, 1629-1644 Bethlen Gábor halála (1629. november 15.) után a Kassára kiszállt biztosok (december) 1630 tavaszáig a hét megyét és a végvárakat visszakapcsolták Felső-Magyarországhoz, és csak az egyetlen Munkács vára maradt Bethlen Özvegye, majd 1631-től I. Rákóczi György kezén. 1629 végétől másfél évtizedre tehát ismét az egész Felső-Magyarország, 13 vármegye végvári vonalával együtt, az adminisztráció kezére került. d) A hét megye ismét Erdélyhez csatalva, 1644-1648 I. Rákóczi György 1644-i hadjárata során megismétlődik ugyanaz, mint 1619ben: április elején az egész országrész az erdélyi fejedelemnek hódol be. A császáriak ellentámadása során a következő évben egyes vidékek a király kezére jutnak ugyan, de a hadiállapot miatt a pénz- és közigazgatás majd csak 1646 nyarán, a linzi béke (1645. december 16.) területszabályozása alapján szerveződik meg újra. A béke szerint az erdélyi fejedelem a de facto kezén lévő hét vármegyét ismét megkapta oly módon, hogy azokból kettő, Szatmár és Szabolcs I. Rákóczi György halála után is Erdélynél marad, a többi ötöt halála után visszacsatolják Magyarországhoz. Az 1646-tól működő adminisztráció hatásköre ismét az 1622- 1629-i határok közé szorult, de csupán két évre, mert a fejedelem halála (1648. október 11.) után, november folyamán az öt megye a Habsburg-király kezére kerül. e) 11 megye, 1648-1660 1648-tól az újabban már sűrűn kamarának nevezett adminisztráció igazgatta ismét Szatmár és Szabolcs megye kivételével Felső-Magyarországot; ez utóbbiak a linzi béke értelmében továbbra is az erdélyi fejedelemség alá tartoztak. f) Szabolcs-Szatmár is visszakerül, 1660 II. Rákóczi György hatalmának megingását (szászfenesi vereség: 1660. május 22.) aztán azonnal kihasználta a király, a vereség hírére a királyi hadak megszállták