Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

feloszlatott rendházak vagyoni jellegű ügyei. A kassai jezsuita kollégiumhoz kiküldött vegyes bizottság tagjai voltak az egyházmegye részéről Eszterházy Károly püspök, a Helytartótanács részéről Abaújvár megye alispánja, a kamara részéről Okolicsányi József, a kassai kamarai adminisztráció tanácsosa. Okolicsányi 1773. október 2-án kapta megbízását és utasítását a magyar udvari kamarától. A biztosok a helyszínre kiszállva összehívták a rendtagokat, ismertették velük a pápai bullát és a vonatkozó királyi rendeletet, majd lefoglalták a rendház vagyonát, lepecsételték pénztárát, levéltárát, könyvtárát. Ezután elkérték a rectortól a rend vagyonáról legutoljára készült leltárat, összeírásokat, felülvizsgálták azokat, majd a lefoglalás pillanatát tükröző részletes leltárat készítettek két példányban - a politikai és kamarai biztos aláírásával és pecsétjével, az egyházi biztos láttamozásával ellátva - a rend mindennemű ingó és ingatlan vagyonáról (kiszállva az elszórtan fekvő birtokokra is). Felmérték a rendház vagyoni helyzetét is. E leltárak, összeírások egyik példányát a Helytartótanácsnak, a másikat a magyar kamarának küldték meg. Mindezeken túl további rendelkezésig a kamarai biztos feladata volt, hogy a rendház vagyonának zavartalan igazgatásáról gondoskodjék: a főként világi gazdasági tisztviselőket egyelőre jórészt megtartotta, a királyra feleskette és működésüket ellenőrizte. A kassai kollégium esetében a kamarai biztosra hárult a kollégium gazdaságainak, hegyaljai szőlőinek felügyelete, valamint a kollégium birtokában volt kassai nyomda és gyógyszertár ügyeinek további intézése. A kollégium levéltárát és könyvtárát ideiglenes lajstromba vétette, és előkészítette azok Pozsonyba küldését. Árverést rendezett a kollégium szükségtelennek minősített ingóságaiból. A kapott utasítás értelmében (más-más elbírálás alá véve a noviciusokat, a laikus testvéreket, a rendes rendtagokat, ezeken belül is az öregeket) gondoskodott a rendtagokról, azok ideiglenes ellátásáról, ruházatáról, számukra átmeneti segélyeket fizetett ki. Egyszóval Okolicsányi kamarai biztos feladata volt a kassai kollégium felszámolását gazdasági, vagyoni szempontból biztosítani. Működése 1775 tavaszáig tartott. A magyar udvari kamara 1775. január 3-i rendeletében utasította, hogy mivel a feloszlatott kassai kollégium ügyeit ezután az átszervezett kassai adminisztráció fogja átvenni, valamennyi nála levő iratot, leltárat, számadást, az ingóságok eladásából befolyt pénzt stb. a kamarai adminisztrációnak szolgáltasson át. Az átadás márciusig megtörtént, Okolicsányi biztosi megbízatása megszűnt. A jelen egy csomónyi iratanyag az Okolicsányi biztosi működése során keletkezett egykori kisebb irattár egy töredéke: a hozzá intézett kamarai rendeletek sorozata, amelyben a kassai adminisztráció egy-két levele is helyet foglal. (A biztos közvetlenül a magyar udvari kamarától függött, onnan kapta a rendeleteket, és oda küldte jelentéseit.) A rendeletek a fentebb vázolt tárgykörben tartalmaznak utasításokat, illetőleg válaszokat a biztos információira. Az iratokat Okolicsányi praesentatummal, és beérkezésük sorrendjében 1-83. sorszámmal látta el (az 1-9. numerus hiányzik). A rendeletek sorozatát - a magyar kamara rendelete értelmében - 1775. március 8-án adta át a kassai adminisztrációnak, ezután ennek irattára sor-