Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

IRATOK

nemzeti függetlenségi) erők és a katonai elnyomó törekvések közti ellentétből könnyen érthető is. Az új intézmény eredeti formájában 1697 májusában már nem működött (erre vonatkozóan 1. Ember Gy.: A commissariat us provinciális felállítása Magyarországon 1723-ban. Bécsi Tört. Int. Évk. 1934, 338-343. L), azonban változott formában, a főúri rendi befolyást csökkentve, egyszerűbb és kevésbé költséges alapokon, de immár kollegiális elveken nyugodva és a Habsburg-monarchia hivatalszervezetéhez jobban hozzásimulva továbbra is, egészen a Rákóczi-szabadságharcig fennállt. A biztosok helyébe ugyanazon területi hatáskörrel Pozsony, Kassa és Buda székhellyel három bizottság (commissio subdelegata) lépett. Az újjáalakított szervezet a jelek szerint - legalábbis Pozsonyban - 1697 májusában kezdte meg működését. (L. Pozsonyi kom. It. Commissio subdelegata Posoniensis. Minutae anni 1697, továbbá uo. Rescripta et Mandata 1698. december 28.) A pozsonyi bizottság illetékessége az ország északnyugati részére - az ún. Alsó-Magyarországra és a Dunántúl nyugati felére -, a budaié a Dunántúl keleti felére és az ország középső megyéire, végül a kassaié Felső-Magyarországra és a tiszai megyékre terjedt. (Pontosan: Máramaros, Szatmár, Ugocsa, Közép-Szolnok, Bihar, Kraszna, Szabolcs, Bereg, Ung, Zemplén, Abaújvár, Sáros, Szepes, Gömör, Torna, Heves, Külső-Szolnok, Borsod megye és Kővár kerület tartozott hatásköre alá.) A kassai bizottság fennmaradt jegyzőkönyve csak 1700-zal kezdődik, de kétségtelen, hogy 1697-ben már fennállt a bizottság. Ezt bizonyítják a pozsonyi bizottság leveleskönyvében fennmaradt, a kassai bizottsághoz intézett levelek fogalmazványai, továbbá az a tény, hogy az 1700-as évek elején tartott üléseken gyakran viszszatérnek 1696-ig visszanyúló elintézetlen ügyekre. A bizottság élén elnök állt (1700-ban gróf Csáky Zsigmond, majd Pethes András püspök), és három-négy állandó tagja, ülnöke (assessor) volt. Közülük egy mindig a szepesi kamara tanácsosai közül került ki. A bizottság székhelye Kassa volt, állandó hivatali szervezettel bút (Commissio seu dicasterium megjelölés is előfordul), az ügyeket kollegiálisán intézte a rendszerint minden másod-harmadnapon - ha az ügyek úgy kívánták: naponta - tartott üléseken. A hivatal egy titkárral, altitkárral és egy-két kancelustával egészült ki. A bizottság felettes szerve a jelek szerint a pénzügyi vonatkozású katonai kérdések tárgyalására 1697-ben Bécsben kijelölt ún. „udvari miniszteri deputáció" volt, amellyel az írásbeli érintkezés a magyar kancellárián keresztül történt. Ezenkívül közvetlen királyi rendeleteket is kapott. A szepesi kamarával annyiban állt kapcsolatban, hogy egy ülnöke a kamarát képviselte az üléseken, és mindenben egyetértően kellett eljárniuk, hiszen egymásra voltak utalva. A legszorosabb kapcsolatban állt - működésének sikere ezen állt vagy bukott - a felső-magyarországi hadi biztosokkal és katonai parancsnokokkal. E kapcsolat a rendszeres írásbeli érintkezésen túl abban is megnyilvánult, hogy az ülések többségén részt vett egy-egy hadbiztos vagy maga a felső-magyarországi főhadbiztos (supremus vagy superior commissarius bellicus). Fontosabb, súlyosabb ügyek tárgyalásakor kibővített ülést tartot-