Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

III. A SZEPESI KAMARA (ADMINISZTRÁCIÓ) TÖRTÉNETE 1607-1672

a két megyét, s ezzel a királyi pénzügyigazgatás ismét az egész országrészre kiterjeszthette hatáskörét. 4. ÜGYKÖRÖK A felső-magyarországi pénzügyigazgatási szervezet feladatkörében, ügyköreiben a XVII. század első háromnegyedében - akár kamaraként, akár adminisztrációként működött - a XVI. századhoz képest, eltekintve a többszöri területcsökkenéstől, elvi változás nem következett be. A feladatkörök azonosságát alapvetően az a tény határozta meg, hogy a végvári vonal lényegében azonos maradt az Eger eleste után, a XVI. század utolsó évtizedeiben kialakulttal, és a királyi jövedelmek adminisztrációja jórészt továbbra is e körül összpontosult, ennek fenntartását célozta. A kamarai, illetőleg adminisztrációs jelleg elsősorban abban nyilvánult meg, hogy ugyanazon feladatokat 1619 előtt a hivatal viszonylag a kamarától függetlenül, nagyobb önállósággal, 1622 után viszont a magyar kamarának minden tekintetben alárendelten végezte. De 1622 után is csak elvben áll ez, mert a gyakorlatban már a mindennapos szükség is rákényszerítette az adminisztrációt gyors, önálló cselekvésre, így aztán a valóságban az a helyzet alakult ki, hogy a magyar kamara határozta meg a hivatal működésének főbb kereteit, rendeleteket és időnként biztosokat küldött ki (1631,1639,1643, 1652, 1662) az állapotok újrarendezésére, a panaszok kivizsgálására stb., de a távoli országrész pénzügyigazgatása a külső katonai, politikai zavaroktól és állandó belső pénzügyi nehézségektől terhelten (gyakran a tisztviselők korrupciójától ziláltan, akik az ellenőrzés hiányát kihasználták), mégis a saját útján haladt. a) Adóügy A rendi szemlélet által továbbra is élesen megkülönböztetett rendes királyi jövedelmek (cameralia) és az országgyűlés szavazatától függő rendkívüli, azaz adójövedelmek (contributionalia) közül az utóbbiak csak részben és csak néhány évtizedig voltak kamarai kezelésben. Dica Az adójövedelemben a legnagyobb összeget kitevő hadiadót (dica, subsidium) a XVII. században is alkalmanként, egy-egy országgyűlésen, egy évre szavazták meg. (Maga az adózás egységéül szolgáló porta a század folyamán jelentős változásokon megy át.) Az adó beszedését és kezelését 1607 után több mint két évtizeden át a szepesi kamara végezte, mégpedig lényegében a XVI. században kialakult szervezettel és módon, azaz a kamara által kiküldött adószedők (dicator) útján, akik a megyékből beszedett adót a kassai pénztárba szolgáltatták be, illetőleg utalványra részben már a helyszínen kifizették, és nyugtákkal számoltak el. A kamara költségvetésének összeállításánál mindig számoltak a várható adójövedelemmel, illetőleg