Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

III. A SZEPESI KAMARA (ADMINISZTRÁCIÓ) TÖRTÉNETE 1607-1672

hátralékkal. Amikor Felső-Magyarország területe megoszlott a szepesi adminisztráció és a Bethlen-féle kassai kamara közt (1622-1629), mindkét szervezet a maga területére eső megyékből saját emberei által, saját pénztárába hajtotta be a hadiadót. A helyzet 1630-ban megváltozott: ekkor az országgyűlés megyei adószedőkre bízta a behajtást, akik rendi főpénztárnokoknak számoltak el. 1635-ben vegyes kamarai-rendi adminisztráció mellett döntöttek a rendek: az adót megyei rovok szedték be a lakosoktól, de az adminisztráció pénztárába szolgáltatták azt be. 1638-ban viszont a felső-magyarországi rendek adó helyett katonaság kiállítását vállalták. A fejlődés az 1630-as években a rendi adókezelés felé hajlik el, teljesen a megyék feladatává válik, ellenőrzése pedig az országgyűlés hatáskörébe kerül. Gyakorlatilag az adó adminisztrációja 1635-ben tartozott - akkor is már csak részben - utoljára a szepesi adminisztráció hatáskörébe, ettől fogva többé a hadiadó ügye nem szerepel az adminisztráció feladatai között. Annona Egy másik adófajta, az élelmiszeradó (annona) voltaképpen szorosan összefüggött a dicával: bizonyos országgyűléseken (1622, 1625, 1630, 1635 stb.) a hadiadó egy részét gabonában szavazták meg (általában portánként egy kassai köblöt), és a dica mintájára hajtották be. Az összegyűjtött gabonát a kamara, illetőleg adminisztráció ellenőrzése alatt kamarai vagy megyei adószedők a váruradalmak élésházaiba szállították. A szállítás megszervezése jórészt kamarai feladat volt, az elosztás és felhasználás módját a várbirtokok szükségletei határozták meg. Ingyenmunka Az adóként kezelt megyei ingyenmunka (labor gratuitus), amelyet az országgyűlés a végvárak szükségletei szerint szervezett meg, közös kamarai-megyei-katonai feladatként jelentkezett, de annak kezeléséből a század első évtizedeitől a kamara egyre inkább kiszorult, és a szervezést a végvári kapitányokkal együttműködve a megyei szervezet vette át. Koronapénz, honorárium Az előző adófajtákkal szemben a koronapénz (pecunia coronalis) állandó, kurrens adóvá vált; 1618-tól általában egyik országgyűléstől a másikig szavazták meg a rendek (portánként általában 1 forintot). Ennek beszedését, akárcsak az időnként egy-egy évre megszavazott honorárium reginae-ét, a megyei szervek végezték, de az alispánok évente az adminisztráció pénztárába szolgáltatták be; ez tehát adminisztrációs feladatként nem, de állandó jövedelemként jelentkezett.