Szűcs Jenő: A szepesi kamarai levéltár 1567–1813 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 7. Budapest, 1990)

III. A SZEPESI KAMARA (ADMINISZTRÁCIÓ) TÖRTÉNETE 1607-1672

nem is éledt újjá, csupán a magyar kamara egy kihelyezett megbízottja, mint a pozsonyi kamara tanácsosa, adminisztrátori címmel és feladatkörrel látta el a teendőket (1622-1628 közt ifjú Hoffmann György, 1629-1631 közt Péchy Zsigmond). Mellette 1622-1623-ban mindössze egy, majd két írnok szolgált, és részben alája volt rendelve a bethleni országrészben a Kassán működő levéltáros. Kezdetben külön pénztári hivatalt sem szerveztek. 1622 nyarától 1624 őszéig a jövedelmeket a pozsonyi pénztárba kellett beszolgáltatni. Csak 1624 októberében nevezett ki a magyar kamara egy pénztárost az adminisztrátor mellé, mert a távoli Pozsonyból a pénzkezelést nem lehetett megoldani. E pénztári hivatal az adminisztrátor mellett működött ugyan, de a pénztáros nem tőle, hanem közvetlenül a pozsonyi kamarától függött; csak annak utalványaira fizethetett ki pénzt, költségvetését Pozsonyban határozták meg. Az önálló számvevés megszűnt, az adminisztrátor minden alárendelt hivatal számadását a pozsonyi kamarához tartozott felküldeni. Az összezsugorodott királyi terület jövedelmeit kezelő adminisztrátor székhelye 1630-ig Eperjes volt. c) Ismét Kassán 1630-tól - Második tanácsos 1630 első hónapjaiban az előző évtizedekben Erdélyhez tartozó hét vármegye, annak összes várai - minthogy Bethlen Gábor 1629. november 15-én meghalt visszaszálltak a koronára, tehát az adminisztrátor illetékessége alá. Az ismét kitágult feladatoknak megfelelően a hivatalszervezet is némi bővítésre szorult. Ez 1631. szeptember 30-án be is következett, amikor az elhunyt Péchy helyébe kinevezett új adminisztrátor, Paczoth Sándor mellé egy második tanácsost nevezett ki a kamara (Tassy Gáspár, majd Uz János személyében). Mellettük a pénztároson, a levéltároson kívül már 1630 óta négy jegyző (juratus nótárius), 2 futár és egy kapus teljesített szolgálatot. A hivatal 1630-ban visszaköltözött Kassára. A zavaros politikai viszonyok, a végvári ellátás sokféle követelményei nehéz feladat elé állították az adminisztrátort; a magyar kamara a távoli Pozsonyból nem tudta hathatósan irányítani tevékenységét, az egyes jövedelmi ágak tisztviselői számos visszaélést követtek el, a katonasággal sem alakult ki a szükséges jó viszony. Emellett Paczoth Sándor adminisztrátort a jövedelmek rossz, hűtlen kezelésével is vádolta a kamara, és ezért előbb Bercsényi Imre tanácsos, majd 1639 augusztus-szeptemberében maga a kamaraelnök Pálffy Pál elnökletével bizottság szállt ki a helyzet megvizsgálására. A vizsgálat során Paczothot elmozdították, sőt pert indítottak ellene, és 1639 októberétől a már Paczoth alatt szolgált Uz János mellé még a magyar kamara két tanácsosát rendelték ki (Mosdóssy Imre és Sztankay István személyében) a hivatal vezetésére. A következő években aztán ismét összesen két tanácsos állt a hivatal élén, közülük az egyik, az idősebbik (senior) rangban a második előtt állt: ez 1641-től Mosdóssy Imre volt.